Főrendiházi irományok, 1906. III. kötet • 187-251. sz.

Irományszámok - 1906-203

46 203. szám. 2-ik melléklet a 203. számú irományhoz. Az „Országos Ráth György Múzeum" létesítéséről szóló törvényjavaslat megokolása. Ráth György főrendiházi tag, nyugalmazott kir. táblai tanácselnök, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat elnöke, az 1905. évi július havában elhunyván, özvegye arra gondolt, hogy férjének képzőművészeti és iparművészeti gyűjteményét eladja. Ráth György gyűjteménye nemcsak hazánknak kevés számú komoly európai szinten álló magángyűjteményei, de a külföldön találhatók között is kiváló helyet foglal el, melylyel a szakbeli irodalom is bőven foglalkozik. A gyűjtemény zömét a festőművészet történetének renaissance korából, különösen pedig a hollandi és a flamand művészet XVI. és XVII. századbeli időszakából származó rendkivüli becsű festmények, számszerint 50 drb. alkotják. Tintoretto, Mantegna, Tizián, Rembrand, Rubens, Potter, Hobbema, elsőrangú alkotásokkal vannak a gyűjteményben képviselve. A festmények, melyeknek meghatározásai a legnevesebb hazai és külföldi tudósok kritikájának eredményei, jó karban vannak, s alig restauráltak. Becsüket a mi szempontunkból még emeli az a körülmény, hogy jelentős részük hazai gyűjteményekből, a Böhm és gr. Festeti eh-féle m agán-gyűjteményekből származik. A gyűjteménynek nem csekélyebb értékű részét alkotják az iparművészeti tárgyak sorozatai. Ezek keretében első sorban a Fejérvár y—Pulszky-féle európaszerte ismeretes gyűjteményből származó metszett kövek, gemmák és intagliók gyönyörű csoportját emlitem meg. Méltán sorakoznak hozzájuk az első rangú érmek, plaquettek, a XVI—

XVII. századbeli puszpangfaragványok, antik görög és római vázák, tanagrák, bronzok, bútorok, falkárpitok, keleti szőnyegek, gobelinek, porczellánok, faienceok, ötvös munkák ritka szép sorozatai. Ráth György a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel gyűjtött. Selejtes dolgok nincsenek kollekcziójában, de kizárólag kitűnő és hiteles festmények, ép és nagyrészt "ritkaság számba menő iparművészeti tárgyak. Az állam művészeti gyűjteményeinek sajnálatos hézagossága, másrészről az a szempont, hogy egy kiváló jelentőségű hazai magángyűjteménynek az ilyenekben sokkalta gazdagabb külföldre való vándorlása a hazai kulturális