Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-178
'Ó72 178. szám. 2-ik melléklet a 178. számú irományhoz. Indokolás „a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A nemzetközi forgalmi összeköttetéseknek egyre tapasztalható tágulása és fejlődése, valamint az áruszállításnak ezzel kapcsolatosan világszerbe érvényesülő rohamos emelkedése a tengeri hajózás számára mindinkább kiterjedő fontos feladatot jelöl ki. Ezt mutatja a tengerhajózás terén állandóan észlelt rendkivüli fejlődés és azon élénk verseny, melyet a tengerhajózási vállalatok egymás között kifejtenek, hogy a tengeri forgalom közvetítésében részt vegyenek. Ezzel karöltve minden állam kiváló törekvést fejt ki, hogy saját tengerészetét támogassa, és annak helyzetét a nagy nemzetközi versenyben megszilárdíthassa. Tényleg az egyes államok saját tengerészetének erejétől és üzemképességétől függ, hogy az illető állam saját tengeri forgalmának ellátását czéltudatosan irányithassa és megóvja magát attól, hogy ezen forgalom kizárólag idegen vállalatoknak, esetleg más czélt szolgáló üzletkörére legyen utalva. Ily módon már régebben előállott annak szüksége, hogy egyes államok ugy saját forgalmi igényeik kielégítése, mint az idegen verseny ellensúlyozása végett tengerészetüket közvetlen állami sególylyel támogassák. Francziaország volt az első, mely rendes szerződéses hajózási vonalak segélyezése mellett, a szabad tengeri hajózást magában véve is segélyezte. Az 1881. évi január hó 29-én kelt franczia törvény értelmében nemcsak a hajóépítés, hanem a hajózás segélyezésére is hozattak szabályok. Hasonlóan cselekedett Olaszország is, mely 1885. évi deczeinber hó 6-án hozta meg a hajóépítés és a szabadhajózás segélyezésére vonatkozó első törvényét. A tengerészetünk segélyezésének szüksége nálunk is csakhamar felmerült. A mi kereskedelmi hajóállományunk ugyanis huzamos időn át csupán vitorlásokból állott, mely vitorlások az 50-es és 60as években az akkori viszonyok között a tengeri forgalom ellátásában tekintélyes helyet is foglaltak el, de a gőzhajózás nagy előnyeivel szemben e helyet továbbra tentartani képesek nem voltak. Tlykép vitorlás hajózásunk a feltartóztathatlan hanyatlás útjára jutott ós mivel hajótulajdonosainknak nem volt módjukban az értékvesztett vitorlásokat a kor igényeinek megfelelő gőzhajókkal felcserélni, saját gőzhajóállom anyunk Jiosszabb időn át nem mutatott fel más nagyobb gőzöst, mint a melyeket az Adria társaság a vele fennálló szerződés alapján a kikötött járatok teljesítésére szerzett be.
