Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-133
133. szám. 199 natossá, sőt szükségessé teszik, indokoltnak tartottam, bogy az emiitett határidők egységesítése iránt az intézkedés a két különböző engedélyokirat helyett kiadandó egységes engedélyokirat keretében mielőbb megtétessék. Erre való tekintettel, midőn a szóban levő engedélyokiratok egyesítésére vonatkozó törvényjavaslatot benyújtom, egyúttal a kiadandó egységes engedélyokiratnak még a korábbi kormány által megállapított főbb határozmányait a következőkben bátorkodom ismertetni. Az egységes engedélyokirat kiadásával egyidejűleg a Bács-Bodrog vármegyei és az óbecse—újvidék—titeli helyi érdekű vasutakra korábban kiadott engedélyokiratok hatályukat vesztenék. A szerzett jogok és vállalt kötelezettségek teljes épségben fentartásának elvéből kifolyólag az egységes engedélyokirat 5. §.-ába változatlanul átvétetnék a Bács Bodrog vármegyei helyi érdekű vasutak engedélyokiratában foglalt azon kötelezettség, mely szerint ezen vasút a. Szabadka—óbecse és zenta— horgosi vonalaknak a torontáli helyi érdekű vasutakkal leendő összeköttetése czéljából esetleg létesítendő tiszai áthidalás előállítási költségeihez tőkében vagy járadékban az ezen összeköttetés folytán a szabadka—óbecse ós zenta— horgosi vonalakra háramló tiszta jövedelmi többlet erejéig hozzájárulni tartozik. A vasutvonalak egységes tényleges építési és üzletberendezési tőkéje az egyesülő helyi érdekű vasutakra vonatkozólag megállapított építési és üzletberendezési tényleges költségek egyszerű összeadása útján 12,950.000 koronában állapíttatnék meg. Ugyanily számítás alapján állapíttatnék meg azon ténykörülmény is, hogy az eg}'esitett helyi érdekű vasutak szóban forgó tényleges tőkéjéből forgalmi eszközök beszerzésére összesen 967.000 K, tartalékalap képzésére pedig 144.000 K fordíttatott. Az egységes engedélyokirat 21. és 22. §-ában a Bács-Bodrog vármegyei egyesült h. ó. vasút r.-t. vasutvonalainak egységes engedély tartama, az állami megváltási jog gyakorolhatásának egységes időpontja, továbbá a jövedelmi adómentességnek egységes tartama a vasutvonalak építési és üzletberendezési tényleges tőkéinek, építési hosszainak, az üzleti feleslegeknek és a hátralévő időtartamoknak egybevetése alapján számítva, — a szokásos módon állapíttatnék meg. Az ismertetett számítási mód szerint és kiindulási alapul 1907. évi január hó 1-ét véve fel, az egyesült vasutak egységes engedélytartama 1983. év április hó 22-én, az 1880. évi XXXI. t.-cz. 5. §-ának c) pontja szerinti (kereseti, jövedelmi, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója) adómentesség 1923. évi április hó 22-én járna le, az 1888. évi IV. t-ez. 2. §-ának c) pontjában körülirt állami megváltási jog pedig ugyancsak 1923. évi április hó 22-től fogva volna gyakorolható. Oly czélból azonban, hogy a fennebb emiitett kereseti adómentesség a számadási év valamelyik hónapjának a végére essék, s igy külön havi zárlatnak készítése elkerülhető legyen, az egységes engedélyokirat 21. §-ába ezen adómentességre nézve az 1923. évi május hó 1-ére kikerekített egységes lejárati határidő vétetnék fel. Az 1880. évi XXXI. t.-cz. 6. §-a szerinti szállítási adómentesség egységes lejárati ideje a helyi érdekű vasutak nyers bevételeinek ós a hátralevő időtartamoknak egybevetése alapján számíttatott ki, mi mellett figyelembe vétetett az a körülmény, hogy a szabadka—zenta—óbecsei és zenta—horgos—szegedi vonalakon a szállítási adómentesség 1897. évi szeptember hó 17-én már lejárt
