Főrendiházi irományok, 1906. I. kötet • 1-112. sz.
Irományszámok - 1906-24
38 24. szám. Ezek szerint a felperes részéről felhozott, az alperes elmeállapotának megvilágítására szolgáló azok az adatok, a melyekkel gróf Zay Miklós 1901-iki elmebetegségének megállapítása czéloztatott, csak annyiban vehető tekintetbe, a mennyiben alperesnek jelenlegi állapotával vonatkozásban állanak. A per adataiból kitünőleg alperes alávetette magát az igazságügyi orvosi tanács kiküldöttjei által való meg vizsgáitatásának, a mi meg is történt. E megfigyelés, illetve vizsgálat eredményeként az igazságügyi orvosi tanács 1904. évi június hó 14-én kelt véleményével megállapitotta, miszerint gróf Zay Miklós — habár állapota lényegesen javult — ez időszerint még elmebetegnek és ügyei önálló ellátására képtelennek tekintendő. A biróságok nincsenek kötve a szakértő véleménye által s Ítéleteiket ettől függetlenül a bizonyitékok szabad mérlegelésével meggyőződésük szerint hozhatják meg, minél fogva vizsgálat tárgyává volt teendő, hogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye nincs-e oly adatokra alapitva, a melyek a perben kiderített tényállással ellentétben állanak, illetőleg hogy a vélemény alapjául, szolgált adatok és bizonyitékok alkalmasak-e annak megállapítására, hogy az alperes még jelenleg is elmebajban szenved. Az igazságügyi orvosi tanács véleményének megalkotásánál a fenforgó esetben egyedül és kizárólag csakis a perben felhozott bizonyítékokat vette figyelembe, a mennyiben — nem tekintve a megfigyelés alapján szerzett s az orvosi tudomány körébe tartozó benyomásokat — azt tekintette döntőnek, a mit az alperes az 1902. év óta irt, illetve cselekedett. Erre való tekintettel meg kellett állapítani, hogy a már többször emiitett szakvélemény e perben szolgáltatott bizonyítékokon alapszik De a kir. Ítélőtábla saját maga is megállapitotta azt, hogy az alperes még ez idő szerint is szenved abban a betegségben, a melyet az orvosok és elmegyógyászok az 1901. évre nézve elmebajnak konstatáltak; mert alperest az üldöztetés téveszméje az igazságügyi orvosi tanács véleményében felsorolt levelek tartamából kitünőleg máig sem hagyta el, már pedig ugyanez volt rögeszméje 1901-ben is, amely időben — fokozottabb mértékben ugyan, mint jelenleg — üldöztetési tébolyban szenvedett. Minthogy tehát az alperes jelenleg is elmebeteg s e szerint felperes keresetével az 1877. évi XX. t.-cz. 28. $-ának a) pontja alapján helyt kellett adni, az első bíróságnak Ítélete az itt felhozott indokokból helyben volt hagyandó. Pozsony 1905. márczius hó 7-én. Lehoçakp Kálmán s. k, (L\ H.) Dr. P«i>p Mótitz s. k , előa 6. A másolat hiteléül: Latzkó Antal s /. , hin dó. v (P. H.)
