Főrendiházi irományok, 1905. I. kötet • 1-41. sz.

Irományszámok - 1905-34

34 szám. tók összeműködésének köszöngették s ezért arra voltak utalva, hogy az együtt kivívott győzelem következményeit és felelősségét együtt viseljék. A magyar parlamentarizmusnak az a nagy érdeke, hogy a kormányzásban egymást felváltó irányok létezzenek, szintén azt követelte, hogy a megbukott régi többség örökét az összes ellenzéket felölelő új többség vehesse át. A szövetkezeti ellenzik megértette az idők szavát. Pártjai megegyeztek a munkatervben, a nélkül, hogy lemondtak volna elveikről. Felelősségűk tudatában az alkotás útjára akartak térni. E munkaterv megállapításánál két vezérlő eszme lebegett a szövetkezett ellenzék szeme előtt. Az egyik az volt, hogy hű maradjon a választásoknál nyilvánult nemzeti akarathoz. A másik az, hogy a munkaprogramm minden egyes pontját a szövetkezett ellenzékiek mindegyike lelkiismeretével összeegyeztethesse. Első sorban a katonai kérdéssel kellett tisztába jönni. A kormányoknak uj katonai követelése, a melynek teljesítését elodáz* hatatlannak mondották; az a hosszú és nagy küzdelem, mely a nemzet figyelmét a közel múltban a véderő kérdései felé terelte; az a körülmény^ hogy a véradó mértékét most kell ujra majd megállapítani és hogy az 1867. évi XÍI. t.-ez. lentartja a nemzet azon természetes és ősi alkotmányában gyökerezd jogát, hogy az ujonezok megajánlásakor ennek leltételeit is megszabja : a katonai kérdést a napirenden tartotta. Nem az ellenzék, hanem a kormányok tényei tolták azt előtérbe. A katonai kérdésre vonatkozólag a nemzet akaratának megismeréséhez vezetett az a nevezetes tény, hogy a választások ha rczában tetemesen megszaporodni osak a függetlenségi és negyvennyolezás párt volt képes