Főrendiházi irományok, 1901. XIV. kötet • 424-455. sz.
Irományszámok - 1901-431
46 431. szám. közös hadseregben, mint magyar honos, ezen körülménynek természetes következménye, hogy a magyar tiszti sarjadék a közös kincstári helyek utján sem szaporodhatik a kellő mértékben. A katonai állományú tiszteknek első sorbani igényét pedig az emiitett kincstári helyekre, eltekintve a szabályzatok által megállapított hosszas gyakorlattól, már azért is teljesen jogosnak ós méltányosnak s igy ezentúl is fentartandónak kell elismerni, mert a tisztek a szolgálat által megkivánt gyakori hely őrségváltozások folytán gyermekeik neveltetése szempontjából nagyon kedvezőtlen viszonyok között vannak. A kitűzött czél elérése szempontjából nem marad tehát más hátra, mint a nemzet további áldozatkészségére appellálva, újabb állami alapitványi helyeket rendszeresíteni a közös hadsereg nevelő- ós képző-intézeteinél, a, melyeket a magyar ifjúság, hogy ha a magyar társadalom részéről is kellő támogatás fog mutatkozni, — remélhetőleg teljes számmal igénybe is fog venni. A közös hadsereg magyar csapatainál magyar honosságú tisztekben meglévő maximális hiány, ideszámítva azon tiszteket is, kik az Ausztriában lévő magasabb hatóságokhoz és intézetekhez be vannak osztva s kiknek beosztását úgy az egyéneknek, mint a hadsereg magyar csapatainak jól felfogott érdeke jövőben is megkivánja, jelenleg kerek számban 3000 főre terjed. Ezen nagy hiánynak mielőbbi pótlása képezi azon czélt, a melyet a kormány maga elé tűzött s a melynek elérésére törekszik a magyar alapitványi helyeknek újabb szaporitása által is. E tekintetben korlátot szab egyfelől a köteles tekintet az ország anyagi erejére, másfelől a közös hadseregbeli nevelő-intézetekben már rendszeresitve lévő, valamint a Magyarország területén fekvő intézeteknek tervbe vett kibő vitése és új épitkezések által várható férőhelyek száma. Ezen elvből kiindulva s úgy a jelenleg meglévő férőhelyeket, mint az új intézetek felállítása és a mostaniaknak kibővitóse által várható szaporulatot alapul véve, a közös hadügyminist érrel e részben folytatott tárgyalások eredménye az volt, hogy a Magyarországra eső közös kincstári helyek, továbbá a- már meglévő összes magyar állami és magánalapítványok számbavétele után a magyar állami alapitványi helyek eddigi számát a fentebb jelzett czél elérése végett 1073-mal kell szaporítani, melyeknek az egyes intézetekre való felosztása e törvénybe be van iktatva. Az alapitványi helyek az egyes intézetekre szám szerint fel vannak ugyan osztva, de gondoskodik a törvény arról is, hogy azon esetre, ha esetleg ezen helyek az illető intézetekben nem volnának betölthetők, azok a költségvetésileg engedélyezendő hitel keretén belül ott töltethessenek be, a hol pályázók elegendő számmal vannak., Magyarországnak azon jogos igénye hogy a közös hadsereg nevelő- és képző-intézeteiben annyi helyet foglaljon le magyarországi honosságú ifjak számára, a mennyi a mindkét állam által kiállítandó ujonczjutalék Magyarországra eső százalékának megfelel, a tervezett rendszabályok által biztosítva van. Ha a magyar ifjúság ezen helyeket teljes számban elfoglalja, rövid idő múlva a közös hadsereg magyar csapatai magyar honos tisztekkel el lesznek láthatók. A mi a helyek rendszeresítése folytán felmerülő évi költségtöbbletet illeti, megjegyzem, hogy a katonai nevelő intézetekbe felvett növendék után a jelenleg fennálló szabályok szerint az al- és főreáliskolában évenként
