Főrendiházi irományok, 1901. XIV. kötet • 424-455. sz.
Irományszámok - 1901-428
428. szám. 2 7 A házasági anyakönyvben a megjelentek a tervezett új anyakönyvi minta szerint is meg lesznek nevezve; a születési és halotti anyakönyvi bejegyzéseknél pedig a bejelentő neve kitűnik az aláírásból, vagy ha a bejelentő az aláirást megtagadná, vagy aláirás helyett kézjegyet tenne, az anyakönyvvezető erre vonatkozó megjegyzéséből. Az a), b), c) pontok alatt felsorolt adatok nem lényegesek, sőt a születési és halotti anyakönyvekben a bejegyzés helyének megjelölése felesleges is, mert a bejegyzés ezen anyakönyvekben mindenkor az anyakönyvvezető székhelyén történik. A halotti anyakönyvi adatok között az elhalálozás órája, az elhalálozás időpontjának közelebbi meghatározásához fűződhető jogi érdekekből fentartatott. Minthogy azonban az elhalálozás időpontjának ily pontos megjelölése néha nehézségekbe ütközne tik, a törvény végrehajtása iránt kibocsátandó utasitásban intézkedni szándékozom, hogy az elhalálozás órája az esetre, ha az egész bizonyossággal meg nem határozható, hagyassék el, s csak a napszaka jelöltessék meg, melyben az elhalálozás tört ónt. IS. §• E szakasz a szokásos rövidítéseket megengedi ; az anyakönyvezésnél a számoknak betűkkel való kiírását pedig mellőzi. Mindkettő az anyakönyvvezető munkájának megkönnyítése érdekében történnék. Az alkalmazásba vehető rövidítések az egyöntetűség érdekében rendeletileg lennének tüzetesen meghatározva. 14. §. Az anyakönyvi másodpéldányok hitelesítése lényegesen egyszerűsittetnék ós könnyittetnék azzal, ha a hitelesítés csak az év végén és pedig az egész évi anyagra egy záradékkal történnék ; nem mint ma, minden bejegyzésre nézve külön-külön. A hitelességet a tervezett új eljárás nem csorbítaná. Az, hogy az első példányból a másodpéldányba való átvezetés megfelelő időközökben megtörténjék, rendeleti úton lenne biztosítva. 15. §. E szakasz az anyakönyv első példányában a másodpéldánynak a törvényhatóság levéltárába törtónt beszolgáltatása után tett bejegyzéseknek a másodpéldányba leendő feljegyzését — mely a levéltárnokok munkáját szerfelett megszaporította, sőt egyes törvényhatóságoknál már is rendkívüli-munkaerő alkalmazását tette szükségessé —- mellőzi. Az ily utólagos bejegyzésekről készített másolatok jövőre a másodpéldányhoz leendő odakapcsolás útján lennének megőrizve, s tartalmuk a másodpéldányba csak az esetre vezettetnék be, ha az első példány veszendőbe megy, s a másodpéldány használatára kerül a sor. 4*
