Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
Ä1Ö 391. szám. nyaik alatt az orvosi, gyakorlati tudományokban épen úgy, mint az elméletiekben, a lehető legjobb kiképzésben részesüljenek. Az orvostanhallgatóknak és a fiatal orvosok egy nagy részének orvosgyakorlati kiképzése az egyetemi koródákon (klinikák) történik. Ha a budapesti egyetemi koródákon végigtekintünk, — bárminő kitűnő is azoknak tudományos és tanügyi "felszerelése és berendezése — azonnal szembeötlik, különösen. a régibb klinikáknál, a beteglétszám elégtelensége. Az egyetemi klinikák feladatuknak csak akkor felelnek meg teljesen, ha egyrészt a betegek legnagyobb változatosságáról gondoskodnak, másrészt pedig lehetővé teszik az egy és ugyanazon betegség mindenféle válfajának csoportosítását, nemkülönben az egyes betegségek legkülönbözőbb szakaiban levő betegek bemutatását. Mindez csak akkor lehetséges, ha az egyetemi klinikák vagy igen nagy beteglétszám befogadására rendeztetnek * be, vagy valamely nagy közkórházzal hozatnak kapcsolatba. Sajnos, a budapesti klinikáknál sem az egyik, sem a másik módozat nem vitetett keresztül. Mert mig az újabb klinikák beteglétszáma intézetenkint nem sokkal haladja meg a százat, addig a többségben levő régibb klinikák ágyszáma még jóval ezen szám mögött marad. Nagy beteglétszámra — 200—300 ágyra — berendezett klinikák létesítése igen nagy költséggel jár. A bajon tehát legczélszerűbben akkép lehet segíteni, ha az egyetemi klinikák egy létesitendő nagy egyetemi közkórházzal hozatnak kapcsolatba. Minthogy a létesítendő egyetemi kö?kórház nagy beteglétszámából az egyetemi klinikák a sikeres tanítás által megkövetelt változatos beteganyaggal mindenkor elláthatók lesznek és a mellett azok a kóresetek, a melyek a tanításra már felhasználtattak, vagy arra már nem alkalmasak, a klinikákból a kórházba áttehetők: a jelenglegi klinikák csekélyebb ágyszámuk mellett is meg fognak felelni a szükségleteknek. Egy nagy egyetemi közkórház felállítása ez idő szerint még azért is sürgős, mert az új orvosdoktori szigorlati szabályzat az orvostanhallgatók gyakorlati kiképzését nemcsak az u. n. kórodai főtárgyakból, — belgyógyászat, sebészet, szülészet és szemészet — hanem a gyakorlati orvostan legfoníosabb speciális szakmáiból is, mint az elmekórtanból, bőr- és bujakórtanból és a gyermekgyógyászatból egyaránt megköveteli. Már pedig ez idő szerint ezen szakmák részére egyetemi klinikák nincsenek is. De felette kívánatossá és sürgőssé teszi egy nagy egyetemi közkórház létesítését az új szigorlati szabályzatban elrendelt egyévi kötelező kórházi gyakorlatnak az egyetem kötelékében lehető kitöltése is. Ez idő szerint ugyanis úgy áll a dolog, hogy ezen kötelező kórházi gyakorlatot a budapesti egyetemen kitölteni nem lehet, mert a koródáknak csekély beteganyaga az orvostanhallgatók tanítása és a kórodai segédszemélyzet továbbképzése által annyira igénybe van véve, hogy a tanulmányaikat végzett, de még fel nem avatott fiatal orvosok gyakorlati képzésére már fel nem használható. Mig ha egy egyetemi körkórhá^ létesíttetik, az egyévi kötelező kórházi gyakorlatnak abban kitöltése mi akadályba sem fog ütközni. À mint nem ütközik akadályba a Karolina orsz. kórházban elhelyezett és a közosztályokkal is biró kolozsvári egyetemi klinikákon. Az egyetemi közkórház létesítése a tanári succrescentia biztosításából is felette kivánatos, mert ez állal lehetővé fog válni azon jeles fiatal szakerőknek a tudományos pályán való megtartása, a kik beteganyag hiányában az orvosgyakorlati szakmák terén tudományos tevékenységet kifejteni különben nem volnának képesek.