Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
204 391. szám. sitani és megerősíteni, nevezetesen az alapból a czukorgyári vállalatoknak - nyújtott • hosszabb lejáratú törlesztéses kölcsön a czukoriparnak fervirágozását elősegítette. A rendelkezésre bocsátott tőke azonban a kitűzött feladatok nagyobb arányú és állandó jellegű megvalósítására elégtelennek bizonyult, a mit az a körülmény is igazol, hogy az alap ez idő szerint a pénztári készleteknek 2,759.800 K előleggel tartozik. Ez az előleg közgazdasági czélok elérésére és vállalatok segélye* zé.sére adatott oly kölcsönökből, a melyeket az alap kellő pénzkészlet hiányában fedezni nem tudott. Már maga az a körülmény, hogy az alapnak a pénztári készletekkel szemben függő adóssága van, a számadási rend szempontjából megköveteli, hogy apnak rendezésére az alap újabb állami dotáczióval gyarapittassék. ,-. Az alap függő kölcsönének kiegyenlítése után szabad rendelkezésre fenmaradó 12,240.000 K felhasználására nézve a kormány részletekbe menő felhasználási tervet nem terjeszthet elő, mivel a gazdasági viszonyok változása kizárja olyan tüzetes felhasználási terv kidolgozását, a melyet azután hosszabb időn át pontosan be lehessen tartani. Mindamellett mégis szükséges az előterjesztés támogatására azokat a főbb mívelési czélokat felemlíteni, a melyeknek szolgálatára a kérdéses összeget a kormány első sorban fordítani kivánja. Ezek a czélok a következők: a kender-és lentermelés felkarolása, gabonaraktárak építése, pinezeszövetkezetek létesítése, tejgazdasági szövetkezetek és általában termelő és értékesítő szövetkezetek támogatása. A kendernek, és lennek .rninf fonál, azaz ipari növényeknek termelése hazánk* ban úgy mezőgazdasági, mint ipari, igy közgazdasági szempontból nagy fontossággal bir. Mezőgazdasági fontossága a növények termelésének egyrészt abban rejlik, hogy olyan területek, a melyek más piaezi növény termelésére kevéssé alkalmasak, minők különösen a lecsapolt és mívelés alá kerülő lápföldek, kellően hasznosíthatók, másrészt pedig az országnak arra afkalmas egyéb vidékein a termelés változatosabbá tehető, a mi a koczkázat megoszlását és a mezőgazdaság jövedel* mének biztosabbá tételét, sőt fokozódását és állandósulását eredményezi. A kender- és lentermelésnek felkarolása a megfelelő gyáripar szempontjából is nagyjelentőségű, mert az országba évente sok millió értékű kender- és lenárút hoznak be, ennek csökkentésére hivatott gyáripar azonban nyersanyag nélkül nem létesülhet. Végűi figyelembe veendő, hogy a külföldi ipar igen nagy mennyiségű nyersanyagot fogyaszt, szükségletének fedezésére irányuló kivitel révén tehát hazánk szintén jelentékeny pénzhez juthatna, azonban jóllehet a természeti és közgazdasági viszonyok hazánkban kedveznek a kender- és lentermelésnek, a kendertermelés évről-évre csökkent a lentermelés pedig alig lépi túl a háziipar szükségletének határát, s minőségileg ennek fokozódó igényeit sem elégíti ki. A kender- és lennövények rostot adó kórója (szalmája) piaczi forgalom tárgyát nem képezi, hanem erre csak a belőle áztatás, törés, tilolás útján előállított nyers rost alkalmas. A kender- és lentermelés felkarolása tehát csak úgy remélhető, ha ezen munkálatok végzésére a megfelelő alkalom nem hiányzik. A közegészségügyi, vízhasználati és halászati érdekek, valamint a kender- és lenrost iránt támasztott fokozódó igények miatt az eddigi áztatasi eljárás ma nem gyakorolható, hanem különösen a nagyban való termelés mellett mesterséges áztatőkkal, a technika mai állásának megfelelő gépekkel felszerelt gyárszeru, kikészítő telepek szükségesek, a melyek létesítése azonban nem csekély költséggel jár.. Az utóbbi időben meginduló kezdeményezések örvendetes jelét adják, annak, hogy ezen ipari növények termelésére s azok feldolgozásával foglalkozó kikészítő telepek létesítésére úgy a gazdaközönség, mint az üzletvilág körében nagy. hajlan»
