Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
198 391. szám. a legjelesebb tenyészanyag beszereztessék és megköttessék; továbbá pedig, hogy a szaporításra is számitani lehessen, az egyik vagy másik helyen számfelettinek mutatkozó tenyészanyag ilyenben szűkölködő vidékekre áthelyeztessék, mi által alkalom szolgáltatnék a tenyésztést az eddiginél nagyobb mértékben űzni és gazdaközönségünk ösztönöztetnék a tenyészállat nevelésének erélyesebb felkarolására. A tenyészanyag- és borjukivitel rohamos emelkedésében tenyésztésünket esetleg fenyegető veszély is nem ezen kivitel megnehezítésével vagy megakadályozásával hárítható el, hanem a tenyésztésnek oly felkarolásával és fejlesztésével, mely végeredményében a külföldi keresletnek kielégitését és e mellett szarvasmarhaálíományunk gyarapodását és javitását teszi lehetővé. Erre azonban az eddigi eljárás nem kielégítő és a rendelkezésre álló anyagi eszközök sem elégségesek. Hiszen ezen eljárás jóformán kizárólag a köztenyésztésben szükségeit apaállatoknak lehető legjobb minőségben és teljes számban való kiosztására, illetőleg elhelyezésére szorítkozik. Kétségtelen, hogy ezen eljárás is a köztenyésztésben található anyagot javítja, de sokkal lassabban, mint az kívánatos volna és leginkább csak azon helyeken, a hol már a meglevő anyag a kiosztott jó minőségű apaállatok használata mellett, a kivánt haladást biztositja ; de a hol a kisbirtokosok kezében levő tenyészanyag annyira silány, mint az az ország sok helyén részben még ma is található, a hol a tenyésztés ezen törzsanyagának csupán jó apaállatokkal való javítása évtizedes munkásságot igényel, ott ezen hiányon csak akként lehetne segíteni, ha a kistenyésztők egyidejűleg és jelentékeny mértékben az illető vidékre előirt tenyésztési iránynak megfelelő fajtájú anyaállatokban is részesittetnének. Ezen eljárás, melynek első kísérlete 1893-ban eszközöltetett, fényesen bevált. Akkor ugyanis áz osztrák alpesi tartományokban, Dél-Németország és Sájczban beállott nagy takarmány szükség következtében a legjelesebb tény észanyagot ezen külföldi helyeken jutányosán bevásárolni lehetséges lévén, a pénztári készletekből 1 millió korona használtatott fel ily anyagnak bevásárlására, mely javarészben kisbirtokosoknál elhelyezve, kamatmentes részletekben lett utóbbiak részérői az államkincstárnak megtérítve. Az ekként megtérülő pénzekből létesítette az 1895: XLVII. t.-ez, az úgynevezett országos szarvasmarhatenyésistési alapot, mely alap azóta gyümölcsözőleg, tehát kamatozva használtatott fel, a nélkül, hogy abból még csak egy fillér is kárbaveszett volna, sőt akként, hogy ezen alap kamatjövedelmének részben való megtakarítása mellett, csekélységgel még gyarapodott is. Kétségtelen, hogy szarvasmarhatenyésztésünknek fejlesztése körül a nyugati marhafajták felkarolása és terjesztése bizonyult a leghatékonyabbnak. Hús- és tejtermelésünk, hízott anyag- és vajkivitelünk jóformán kizárólag azon nyugati marhdfajták tenyésztésének eredményeként tekinthető, melyek hazai különleges talaj, éghajlati és egyéb gazdasági viszonyaink közt beváltak és a melyeken az 1894. évi XII. t.-czikkben gyökeredző tenyésztési területi beosztás is alapul. Ebből önként következik, hogy miután a fennebb említett eljárás a gyakorlatban bevált és annak nagyobb mértékben való alkalmazását csupán a rendelkezésre álló eszközök szűk kerete akadályozza : gondoskodni kell az igényelt eszközökről, vagyis gyarapítani kell a kérdéses alapot; még pedig figyelemmel egyrészt az 1895-ik év XL VII. t.-czikkel létesített ezen alap igénybevétele tekintetébén a kisgnzdák részéről nyilvánuló közóhajra; másrészt érezve annak szükségét, hogy ujabb importokkal a nyugati marhafai tak tenyésztését fel kell frissíteni, továbbá, hogy egyes törvényhatóságok területén a köztenyésztés irányának törvényszabta módon való változtatásával a nyugati marhafaiták tenyésztésének megnyilt vidékek tenyészanyag szükséglete fedezetéről gondoskodni kell — legalább 3 x /2
