Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
391. szám. 18.5 dokkal, melyben nemcsak a kis parthajózású hajók, de a nagyobb gőzösök is dokkolhatok legyenek. Legczélszerűbbnek mutatkozik, hogy ezt a dokkot, — mely a kikötőnek úgyszólván a felszereléséhez tartozik, — maga az állam szerezze be. Ennek- a dokknak a beszerzése 850.000 K költséget igényel. A fiumei kikötőnek a fentiekben jelzett kibővítésére és egy úszódokk beszerzésére tehát együttvéve 6,750.000 K költség szükséges. c) Az ipari alap gyarapítására 15,750.000 K. Az iparfejlesztés czéljaira az 1903. évi állami költségvetést véve alapul, 2,300.000 K áll a kereskedelemügyi tárcza rendelkezésére. Ha ez összeg a maga egészében tényleg rendelkezésre állana, elég tekintélyes eszközt képezne erőteljesebb iparfejlesztés érvényesítésére, jóllehet abból nemcsak a gyáripart, hanem a házi és kisipart is kell támogatni és az iparfejlesztés kapcsán felmerülő egyéb szükségleteket is ki kell elégíteni. Azonban ez az összeg a maga egészében nem áll rendelkezésre, mert túlnyomó része már korábbi intézkedésekkel le van kötve úgy, hogy az évenkint e czélra megszavazott összegből a nagyobb rész korábban elvállalt kötelezettségek teljesítésére fórditandó és csak kisebb rész, aránytalanul csekély összeg marad ujabbi iparfejlesztési czélokra felhasználható. Minthogy pedig az állam iparfejlesztő tevékenysége nemcsak nem csökkenthető, sőt az ország érdekében tetemesen fokozandó, megfelelő anyagi észközökről is kell gondoskodni, még pedig vagy oly módon, hogy az állami költségvetésben iparfejlesztési czélokra az eddiginél nagyobb összegek vétessenek fel, vagy pedig azzal, hogy ezen czélra külön alapról történik gondoskodás. Az iparfejlesztés, — állami vonatkozásban, —- a legszorosabb értelemben vett beruházás, mert az erre fordított áldozatok közvetlen és közvetett módon nemcsak visszatérülnek az államkincstárnak, hanem nagymérvű gyümölcsöztetést is képeznek. Czéiszerűnek látszott ezért az ezen törvényjavaslat hatályának idejére oly összeg előirányzása, mely az elérni kivánt czélhoz szükséges leguélkíilözhetetlenebb eszközöket egy összegben nyújtja. A felvett összegnek tetemes részét az ezen időre eső, már említett lekötések veszik igénybe, nevezetesen az Î905. évre 1,590.000, az Í906. évre 1,360.000, az 1907. évre 1,220.000, az 1908. évre 1,100.000 és az 1909. évre 900.000, összesen tehát öt évi időre kereken hat millió K-t; az eddigi tapasztalatok szerint évenkint kereken 800.000 K-ra rúgnak a házi- és kézműipar fejlesztésére fordított összegek, mégis az előirányzott 15,750.000 K rendelkezésre bocsátása esetén oly összeg állana az időközi kamatok beszámitásával gyáripari czélokra rendelkezésre, mely fokozottabb tevékenységet engedne meg. A 15,759.000 K mint tőke oiyképen áll elő, hogy számításba vétettek a lekötések és az eddigi gyakorlat, illetőleg eredmények szerint öt évi átlagban iparfejlesztési czélokra igénybe vett összegek, melyek szerint, — Öt évi átlagot véve, — évenkint 3.150.000 K tényleges szükséglet áll elő, vagyis öt évi időre, a melyre ezen törvényjavaslat beruházásokat tervez, 15,750.000 K. Ezen megoldás ellenében az állami költségvetésben felszabadulna ezen öt évi időre az iparfejlesztés czimén eddig felvett összeg, mig öt év után vagy ujabb beruházási hitelről, vagy költségvetésbe megfelelő hitel beállításáról keilend gonddoskodni. Arra nézve, hogy mily módon és mely irányban lesz ez az összeg felhasználandó, utalok arra, hogy az er. illetékes kereskedelemügyi minister úr az Főrendi iromány. XIII. 1901—1906. 24
