Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-391

im 391. szára. A múltban, midőn világszerte a vastermelés és fogyasztás között megvolta helyes arány sa külföldi gyáraknak nem volt okuk a magyar piacznak külön kedvezéseket nyújtani, a szóban forgó hátrány a magyar vasgyárakat kevésbé érintette, mert azt,— bár a fogyasztó közönség és a vasat feldolgozó ipar rovására, — a vám- és szállitásídíj arányában felemelt, tehát a külföldieknél magasabb eladási árak által azon mértékig ellensúlyozhatták, a melyet a gyárakba fektetett tőke kellő gyümölcsöztetése megkívánt. A vasiparnak az utolsó évtizedben úgy nálunk, mint a külföldön új ipartélepek létesítése és a meglevők termelőképességének fokozása folytán bekövetkezett és a szükségletet messze meghaladó fejlődése egyrészt az évtized második felében beállott általános gazdasági pangás,, másrészt azonban a vaspiaczon a kereslet és kinálat egyensúlyát gyökeresen felforgatta és oly áralakulásokat szült, melyek a kedvező viszonyok között működő vasgyárak jövedelmét is erősen csorbították, a mostohább viszonyokkal küzdő és ezek között a magyar vasgyárak jövedelmezőségét pedig kétségessé tették. Minthogy nem valószinü, — sa fogyasztók és tovább feldolgozók érdekében nem is kívánatos, — hogy a közel jövőben, sőt tekintettel az amerikai vasipar felől fenyegető versenyre, egyáltalában ismét állandóan oly áralakulás következzék, a mely mellett a drágábban termelő vasművek is haszonnal űzhetnék a vasgyártást, ezen gyárak elértéktelenedésének más módon kell elejét venni. Ez a feladat, minthogy a munkások keresetét csorbítani ma, midőn a megélhetési viszonyok egyre súlyosbodnak, embertelenség, sőt részben lehetetlen volna, csakis oly berendezések létesítése által oldhatom meg, a melyek vagy a termelési költségeket munka* és anyagmegtakaritás által apasztják, vagy a minőség-jayitás által a gyártmányok eladási értékét emelik. A külföldi vasgyárak ily irányban már is lázas tevékenységet fejtvén ki, a magyar vasgyárak sem zárkózhatnak el attól, hogy létfentartásuk érdekében hasonló útra lépjenek. Az előirányzott 14 milliő az állami vasgyárakra vonatkozólag van hivatva az előadott czélt szolgálni. A szóban forgó hitel tehát nem kívánja az állami vasgyárak termelőképességét fokozni más hazai gyárak által is űzött gyártási ágakban, az ily extensiv fejlesztés a mai viszonyok között,— ha akár az állami, akár a magángyárak körében mutatkoznék arra törekvés, — mint elhibázott el volna ítélendő. A hitel czélja első sorban az állami vasgyárak intenzív fejlesztése, nevezetesen a gyártási költségek apasztását és a gyártmányok minőségének javítását czélzó berendezések létesítése, továbbá bizonyos administrativ és emberbaráti szükségletek kielégítése, végül a gyárak jövőjének biztosításához szükséges vasércz és tüzelőanyag megszerzése. A termelőképesség fokozása c?ak a vont és hengerelt csövek tekintetében terveztetik, a melyeket az országban egyedül az állami gyárak állítanak elő, de a szükségletet fedezni mai berendezéseik mellett még nem képesek. Uj czikkek gyártása közül pedig csak a vizgázzal forrasztott üreges testek előállítása vétetik kilátásba, a mennyiben ezek az országban egyáltalán nem készülnek, sa magánipar, jóllehet azok gyártásának átvételével a kormány által megkináltatott s jóllehet azok szükségességét elismerte, gyártásukra berendezkedni nem volt hajlandó. A hitel felhasználását illetőleg; tekintettel arra, hogy a munkálatok végrehajtására szükséges idő alatt a szükségletek változhatnak, csak előleges megközelítő tervezet készülhetett, a melyre nézve a módosítás lehetőségét fenn kell tartani. Ezen előleges tervezet a következő tételeket foglalja magában: I. Az állami vasgyárak munkásai között erősen pusztító s a gyárak jótékonysági alapjait is erősen terhelő tüdőgümőkór leküzdésére munkás sanatorium létesítése . . 570,000 K.