Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-391

391. szám. 169 Az 1897. évi XXX. törvényczikk alapján tervbe vett és annak idejében részletesen indokolt beruházási munkáknak folytatása, valamint az imént emiitett újabbi munkák végrehajtása végett a következő évek szükségleteire e törvény keretébe 21,300.000 K vétetett fel. A fent számjelzett 21,300.000 K beruházási szükségletekből a következő részösszegek irányoztatnak elő, és pedig: műhelyek és vontatótelepekre . . . . 5,200.000 K, fahidak kicserélésére 1,700.000 » második vágányokhoz tartozó munkák . 1,900.000 » pályaudvarokra 9,500.000 » kisebb kiegészítő munkákra és hóvédmüvekre 3,000.000 » Összesen . . . 21,300.000 K. 11. Az Ogulintól a határig Bihács irányában vezetendő vasútvonal tervezési é8 építési költségeire előirányzott 10,000.000 K-ból: 1907. évben 3,000.000 K, 1908. » . 3,000.000 » 1909. > 4,000.000 » kerülne felhasználásra. A jelen törvényjavaslatban vasutépitkezésekre és vasúti beruházásokra előirányzott építési költségekre vonatkozólag végül meg kell még jegyeznem, hogy ezen előirányzati összegek a munkák tervezésével, ellenőrzésével, felügyeletével és felülvizsgálatával megbízott központi és külközegeknek, valamint az ideiglenesen alkalmazottaknak ezen működés közben felmerülő költségeit, személyi és dologi járandóságait, rendkívüli építési pótlékait, útiköltségeit, jutalmazását s általában mindazokat a hasonló természetű, az épités végrehajtásával összefüggő kiadásokat is magukban foglalják, a melyekre a rendes évi költségvetésben fedezet rendelkezésre nem áll. A IL fejezethez. A kőzutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t-czikk életbelépte óta 14 év telt el. Közismereti tény, hogy a közlekedés terén mily vigasztalan helyzetet orvosolni volt hivatva a megalkotott törvény, mely a közúti rendszernek, a közúti igazgatásnak és közúti teherviselés arányos megosztásának megállapításán kívül legfőbb feladat és czél gyanánt a törvényhatósági közutak hálózatának fejlesztését tűzte ki. A törvényhatósági közutak szükségleteinek ellátásánál a régi közmunkarendszer teljes mellőzése és e helyett a közúti adózásnak az állami adóra való fektetése, elvitázhatatlanul alapot nyújtottak arra, hogy azok végrehajtásához közúti bajaink gyökeres orvoslásának reménye fűződjék. A lefolyt 14 év tapasztalatai és eredményei, — sajnos, — arról tesznek tanúságot, hogy a szóban levő törvény a törvényhatósági úthálózat fejlesztésére csak a módot és lehetőséget adta meg, de azt kellőképen nem biztosította. Ennek oka azon körülményben rejlik, hogy a törvény által a hatóságok rendelkezésére boesátott anyagi eszközök a kitűzött ezél elérésére nem elegendők, Főrendi iromány, XIII. 1901—1906. 22