Főrendiházi irományok, 1901. XII. kötet • 245-369. sz.
Irományszámok - 1901-317
112 317. szám. 2-ïk melléMet a 317. számú irományhoz. Indokolás, „az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról*' szóló törvényjavaslathoz. Már több ízben volt alkalma a kormányelnök úrnak a kormánynak azt a szándékát kifejezésre juttatni, hogy a közszolgálatban alkalmazott function áriusok illetményeinek szabályozására és megjavítására irányuló állami intézkedéseket nem tartja kimerítetteknek csupán az állami alkalmazottak illetményeinek ujabb szabályozása által, hanem megfontolásának tárgyává kivánja tenni egyfelől, hogy az illetmények szabályozása és megjavítása az államiakon kivül más köztisztviselőkre és alkalmazottakra mikép lenne kiterjeszthető, másfelől pedig azt, hogy ez a kiterjesztés, figyelemmel a pénzügyi viszonyokból folyó követelményekre, mily határig terjedhet. Az ebben az irányban folytatandó tanulmányok azonban — a melyeket a késedelem nélkül megindított adatfölvételnek kell megelőzni - előreláthatólag néhány hónapot fognak igénybe venni. Erre való figyelemmel a kormányelnök úr be is jelentette, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról szóló, a tisztelt képviselőház pénzügyi bizottsága által már elintézett törvényjavaslatnak a napirendre való tűzését egyelőre elhalasztani óhajtja mindaddig, a mig a kormány programm szerint elintéz en donek jelzett kérdés egésze iránt a kormány végérvényesen állást foglalhat. Viszont nem hagyhattuk figyelmen kivül azt, hogy azok az okok, a melyek az állami alkalmazottak anyagi viszonyainak megjavítására irányuló kormányi és törvényhozási intézkedések kezdeményezésére döntő súlylyal bírtak, ma is fennállanak, fennállanak talán nagyobb mértékben, mint fennállottak akkor, a midőn a kérdés megoldására vonatkozó művelet megindult, mert számot kell vetnünk azzal a körülménynyel is, hogy a kérdés több, mint egy éve felszínen van és hogy azok a várakozások, a melyeket az érdekeltek a megoldáshoz fűztek, ezek életviszonyaira is behatással voltak, a mely viszonyok alakulásának előbb-utóbb a tisztviselői tevékenységre, tehát az állam érdekeire nem épen kedvező visszahatása is lehet. Mindezeknek a szempontoknak a mérlegelésével a kormány arra határozta magát, hogy az illetményjavitás átmeneti rendezése iránt a törvényhozásnak javaslatot tegyen. Ennek a javaslatának megtételénél a kormányt az illetményjavításnak, habár csak ideiglenes keresztülvitele mellett szóló állami és társadalmi tekinteteken kivül az a szándék is vezette, hogy az átmenti rendezés lehetőleg gyorsan vitessék keresztül és hogy a törvényhozás végleges
