Főrendiházi irományok, 1901. IX. kötet • 244f4. sz.

Irományszámok - 1901-244f4

XVI ben terjed ki. Teljesen be van vonva az adatgyűjtés körébe a Szerbiával és Ruraáníával kifejlődő közúti határforgalom, mely forgalom számbavételére nézve az 1894. évben 36.973. sz. a. kelt pénzügyminiszteri rendelettel történt intézkedés. Ezen forgalomról az adatokat — az osztrák-magyar vámterület statisztikájáról vezetett kivonati iveik alapján — am. kir. vámhivatalok szolgáltatják. Ellenben az Ausztriával és a megszállott tartományokkal kifejlődő közúti határforgalómnak csupán azon részéről gyűjtetnek adatok, mely a vasúti és hajózási állomások közvetítésével bonyolódik le. Ez az adatgyűjtés tehát azokat az eseteket öleli fel, midőn a küldemények közúton, illetőleg csónakon vagy dereglyén, stb. lépik át a határt, azon czélból, hogy a legközelebbi vasúti vagy hajóállomáson a másik államba feladassanak, vagyis midőn a küldemények végleges rendeltetési helyükre valamely vasúti vagy hajózási vállalat közvetítésével jutnak el. Erről a forgalomról is az adatokat a vasúti és hajózási állomások gyűjtik. Az előadottak szerint a magyar külkereskedelmi statisztika — kivéve a Szerbiával és Rumániával kifejlődő közúti határforgalmat — egészben véve a magánszemélyek bevallásain alapszik s adatgyűjtő közegei a közlekedési vállalatok, illetőleg a vasúti és hajózási állomások és postahivatalok. Ez idő szerint mintegy 2.000 vasúti és hajózási állomás s körülbelül 4.400 postahivatal foglalkozik az adatgyűjtéssel. A teljesség kedvéért még megemlítendő, hogy az 1900. év eleje óta az Ausztriával való forgalomban az adatgyűjtés kölcsönös támogatással történik. A magyar és osztrák kormány között 1899-ben kötött árúforgalmi statisztikai egyezmény értelmében, ugyanis, mely egyezmény 1900. évi január hó 1-én lépett életbe, a két állam közötti forgalomban a feladók az árúnyilatkozatokat két egyező példányban kötelesek kiállítani, melyek közül az egyik példány a feladás helyén marad, a másik példány pedig az árút a szállitási okmányokkal együtt a rendeltetési állomásra kiséri, hogy ott szolgáljon a bevallás czéljaira. Ezen egyezmény értelmében tehát a magyarországi feladók Ausztriába szóló küldeményeikhez az árúnyilatkozatokat két példányban állítják ki, viszont azonban az itteni czimzettek Ausztriából érkezett küldeményeikhez rendesen kész árúnyilatkozatot kapnak, melyet a legtöbb esetben csupán felülvizsgálni, a szükséghez képest helyesbíteni és aláirni tartoznak, Az Ausztriával való forgalomban követett ezen eljárás, mint az eddig szerzett tapasztalatok bizonyítják, mig egyrészről a hazai czimzettekre nézve a külkereskedelmi statisztikai adatszolgáltatást lényegesen megkönnyiti, másrészt a begyűlő adatok kétoldalú ellenőrzését tévén lehetővé, a külkereskedelmi statisztika pontosságát is előmozdítja. Az adatgyűjtő hatóságok a náluk befolyó árúnyilatkozatokat havonkint egyszer, a nagyobb állomások havonkint kétszer a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz küldik be. Ez a hivatal végezi az adatok feldolgozását s az eredményeket havi füzetekben és évi közleményekben hozza nyilvánosságra. Az évi közlemények kezdettől fogva, a havi közlemények pedig a folyó 1902. év eleje óta nemcsak a mennyiségi, hanem az értékre vonatkozó adatokat is tartalmazzák. Az értékeket az e czélból szervezett külön bizottság, a hazai ipar és kereskedelem legkiválóbb képviselőiből alakitott magyar árúforgalmi statisztikai állandó értékmegállapító bizottság állapítja meg. A magyar korona országainak 1891— 1901. évi külkereskedelmi forgalmáról a m. kir. központi statisztikai hivatal évi közleményei alapján összeállított s itt következő kimutatások beosztás tekintetében megegyeznek azokkal a kimutatásokkal, melyek az osztrákmagyar vámterület 11 éves kölforgalmáról készültek. A kimutatások tehát