Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.

Irományszámok - 1901-243

alatt első sorban olyan netáni új betegségek értendők, melyekre törvényeink eddig a bejelentési kötelezettséget nem állapítják meg; másodsorban pedig olyanok, melyekre nézve a bejelentési kötelezettség ki van mondva, — minők a lépfene, a veszettség, a takonykór és bőrféreg, a hólyagos kiütés, a tenyószbénaság, a rühkór és a sertésorbáncz, — hogyha ezek a betegségek kivételesen fenyegető jelleget öltenónek. A fentebb megnevezett állati betegségek tehát ez idő szerint a ragadós tüdőlob, a száj- és körömfájás és a sertésvész behurczolása esetén biztosíttatik azon állam kormányának, a mely állam területére a behurczolás törtónt, az a jog, hogy az illető szállítmány származási helyének közigazgatási járásából (tehát Ausztriában az illető kerületi kapitányság — Bezirkshauptmannschaft, illetve önkormányzati szabályzattal biró város — Stadt mit eigenem Statut, Magyarországon és H orvát-Szlavonországokban pedig az illető szolgabírói járás vagy törvényhatósági jogú város területéről) a szóban forgó betegség iránt fogékony állatfajok bevitelét korlátozhassa. Ennél, t. i. az illető közigazgatási járás területénél nagyobb területre kiterjedő forgalmi korlátozás csak akkor órvónyesithető, ha az a hely, a honnan a fertőzött szállítmány származik, 10 kilométer távolságnál közelebb fekszik valamely szomszédos laras határához, a mely esetben ugyanis a mondott 10 kilométernél kisebb távolságra fekvő járás, esetleg járások területére is érvényesíthető az elrendelt forgalmi korlátozás, mely azonban csak addig maradhat érvényben, mig az illető helyen a kérdéses betegség a fennálló törvényes rendszabályok értelmében megszűntnek nydvánittatik. Ebben a megállapodásban érvényesül a legnagyobb ós a múltban szerzett tapasztalatok tanúsága szerint a legszükségesebb biztosíték arra nézve, hogy állatkivitelünk indokolatlan avagy kelleténél nagyobb mérvű tilalmakkal és forgalmi korlátozásokkal ne legyen bénitható. Miként a múltban érvényesített különböző tilalmi intézkedések bizonyítják : úgy a ragadós állati betegségek föllépése, valamint különösen ilyeneknek egy-egy magyarországi származású állatszállítmányban történt constatálása esetén (a mi pedig a mieinkhez hasonló nagy állatforgalom mellett a leggondosabb ellenőrzés daczára is egyes kivételes esetekben előfordulhat) ellenünk azonnal messzemenő tilalmak érvényesíttettek ós pedig többnyire a származási hely egész vármegyéjére, illetve a betegséggel sokszor igen csekély mértékben fertőzött vármegyékre, sőt nem egyszer az ország egész területére is kiterjedő hatálylyal. Ilyen és ehhez hasonuló eseteknek egyszersmindenkorra hatékonyan útját állja a most hivatkozott megállapodás,' mely a csakis ragadós betegség behurczolás esetén kiadható tilalmak érvényesítését kizárólag csak a szárma,zási hely közigazgatási járására korlátozza és csak az olyan indokolt esetben engedi meg ennek még a legközelebbi közvetlenül szomszédos járásra, esetleg járásokra való kiterjesztését, midőn a fertőzött hely, a