Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.

Irományszámok - 1901-243

17 jezést adott — »az egymás érdekeit kiegyenlítő forgalmi szabadság alapján is megtalálhatók és biztosíthatók azon előfeltételek, melyek segélyével Magyarország habár lasúbb és gazdasági tényezőihez mért fokozatos fejlődéssel, de egyúttal biztosabb és kevesebb áldozatot igénylő módon egészséges ipart teremthet magának.« Ennek a vámszövetség útját nem állja. Ez a kérdés egyébiránt minden félreértés elkerülése végett teljesen tisztáztatott abban a közös nyilatkozatban, melylyel —- miként azt az illető kormány elnökök a parlamentek előtt már kijelentették — a gazdasági viszonyoknak rendezésére vonatkozó megállapodások befejezést nyertek. Ebben a nyilatkozatban mindkét kormány kötelezi magát a létesített egyezménj^eket, valamint a vámés kereskedelmi szövetség határozmányait lelkiismeretesen ós teljes kölcsönösséggel végrehajtani. És miután ezen határozmányok kölcsönös loyális alkalmazásának szellemében fekszik, hogy a két állam között fennálló gazdasági vonatkozások meg ne akasztassanak: mindkét állam polgárai ezen vám- és kereskedelmi szövetség tartama alatt mindazon előnyöket, a melyek a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása következtében részükre ezen törvény által biztosítva lettek, a másik állam területén élvezik és mindkét állam mezőgazdasági és ipari termékeinek ezen államok mindegyikében egyenlő szabadforgalom engedtetik. Ezen szabad forgalom mindkét állam értékpapírjaira ós hitelértékeire is kiterjed, a mennyiben ez törvényes alapon álló határozmányokba nem ütközik. Másrészt azonban világosan kiköttetik, hogy ezen nyilatkozat a két kormány mindegyikének abbeli jogait és kötelességeit, hogy saját állama mezőgazdasági és ipari termelését, valamint hitelügyót előmoz ditsa és támogassa, nem érinti és azok változatlanul fenma« radnak és hogy ezen nyilatkozat az állam (ország), állami vállalatok, törvényhatóságok és községek részére szóló szállítások kiírása és kiadására, valamint a nevezett jogalanyok javára szóló biztosítékok letételére nézve nem nyer alkalmazást. Ezzel az ország szabad rendelkezési joga az iparfejlesztés terén továbbra is épségben tartatván, mi sem gátol abban, hogy az iparfejlesztés eszközeinek kihasználásával iparunk egészséges és biztos fejlődésénekés megizmosodásának alapjait megteremtsük. Végül még az eddigi állapotnak fentartása mellett szól a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződéseinknél tett az a tapasztalat is, hogy a kivitelünkben nagyobb jelentőséggel bíró nyersterményeink részére a külföldi fogyasztási piaczokon ezen szerződések útján biztosított előnyök a nemzetközi versenyviszonyok kedvezőtlenebbé válása következtében nem érvényesültek oly mértékben, mint az várható és kívánatos lett volna, minélfogva ebből a szempontból is elsőrendű érdekünk az, hogy az osztrák piaczot számunkra továbbra is megtartsuk, hódolva azon gazdasági törvénynek, hogy a nemzetközi forgalom csak a kölcsönös árúcsere alapján tartható fenn állandóan és hogy csak az az ország lehet állandó fogyasztója termékeinknek, melynek viszont mi is nyújtunk elhelyezési piaczot. Főrendi iromány V. 1901-1906. 3