Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.

Irományszámok - 1901-244

221 t.-cz.) által ismét a legnagyobb kedvezményben részesülő államok sorába lépett. Kereskedelmi viszonyainknak Bulgáriával való önálló szabá­lyozása csak a Portával 1862. évi május hó 22-én kötött keres­kedelmi és hajózási szerződésnek. 1890. évi július hó 5-én alakilag bekövetkezett lejárta után vétetett kilátásba. Az 1890 : XXVII. t. ez. felhatalmazta a kormányt, hogy ez államilag ideiglenes megállapodást létesitsen. Ily megállapodás az egyrészt Bulgária, másrészt Anglia, Német­ország és Francziaorszúg kőzött már előzőleg létrejött megegyezé­sek analógiájára az 1890. évi október hó 17-iki jegyzékváítás út­ján jött létre, melynek alapján Bulgáriát a legnagyobb kedvezmény­ben részesítettük. További felhatalmazó törvények (1890 : XLII. t.-cz. és 1891 : XLII. t.-cz.) után két (1895. évi január hó 5. és május hó 9-én létrejött) provisorium következett, mig végül 1896. évi deczemberhó 2l-én kereskedelmi egyezmény (1897 : XIX. t.-cz) köttetett, mely 1897. évi május hó 13-án lépett életbe. Ugyanazon felhatalmazó törvények egyúttal lehetővé tették a kereskedelmi politikai statusquonak Törökországgal való fentartását az 1862. evi szerződés formális lejárta után, mely Törökország részéről via facti továbbra is fentartatott A török származású árúk, melyek az osztrák-magyar vámterületre való behozataluk alkalmával 1894. évig a legnagyobb kedvezményben csak akkor részesültek, ha a török hajókon hozattak be, a legnagyobb kedvezményt 1894. évi február hó 5. óta korlátlan terjedelemben élvezik. Az 1860. évi szeptember hó 14-én Olaszországgal kötőt keres­kedelmi és hajózási szerződés, mely 1860 évi november hó 8. óta áll érvényben, XII. czikkében*) az úgynevezett viszontengedmény melletti legnagyobb kedvezmény határozmányát foglalta magában, melynek alapján az orosz részről kötött tarifaszerződések által nyúj­tott vámmérséklések élvezetére nem tarthattunk igényt. Midőn tehát az 1893. év folyamán Oroszország, a hol addig egységes, bármely származású árúkkal szemben egyenlően alkalmazott auto­nom vámrendszer állott fenn, maximális és minimális tarifát lép­tetett életbe és az 1893. évi június hó 17-iki franczia-orosz keres­kedelmi egyezmény, valamint a német-orosz vámháború befejezté­vel az 1894. évi február hó 10-én kötött és ugyanazon évi már­czius hó 20-án életbe lépett német-orosz kereskedelmi szerződés alapján az orosz minimális vámtételeknél alacsonyabb szerződéses vámok alkalmaztattak, Oroszországgal fennálló kereskedelmi össze­köttetéseink érdeke oly megállapodás létrejöttét tette szükségessé, mely részünkre a legalacsonyabb vámtételek élvezetét biztosítja." Ezen megállapodás az 1894. évi május hó 18-án kötött 1894: XXI. t.-cz.) és néhány vámmegkötést is tartalmazó kereskedelmi egyezmény útján jött létre, mely 1894. évi július hó 6 án lépett életbe, miután már az 1894: VI. t.-czikk alapján 1894. évi április *) Ezen czikk szövege igy hangzott: »Mindarra nézve, a mi a kereskedelmet és hajózást illeti, a két magas Síer/ődő fél kölcsönösen megigéri, hogy valamely más állam­nak semmiféle oly kiváltságot, kedvezményt vsgy mentességet nem fugnak engedélyezni, mely egyszersmind és azonnal alattvalóikra, még pedig ellenszolgáltatás nélkül ki nem terjesztetnék, ha a másik állam javára tett engedméoy ellenszolgál látás nélkül adatott ts ugyanazon ellenengedmény vagy egyenérték ellenében, ha az engedmény feltételes volt.«

Next

/
Thumbnails
Contents