Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-244
216 teára, fűszerekre, déli gyümölcsre, halakra, kőolajra stb. nézve emeltettek a vámok, a végből, hogy nagyobb pénzügyi eredmény éressék el. Vámtarifánknak ilyen alapon való megállapítása az akkori kereskedelmi politikai helyzetnek folyománya volt. Az 1878. évi vámtarifa kidolgozásának idején ugyanis a külállamokkal való kereskedelmi viszonyaink még tarifaszerződések utján voltak szabályozva és ezen szerződéses viszonynak további fentartása érdekében a tárgyalások új szerződések kötése végett folyamatban voltak. Miután a legtöbb európai államnak vámtarifájában a szabad kereskedelem elve jutott kifejezésre, vámtarifánkba a szerződéses tarifák vámjai abban a feltevésben vétettek át, hogy a külföld ezáltal hasonló eljárásra, vagyis a szerződéses vámpolitika fentartására és velünk szemben kedvezményes vámok alkalmazására fog buzdittatni. A vámpolitika terén beállott lényeges változások következtében azonban ez a feltevés nem vált be. Az 1878. évi vámtarifa gazdasági érdekeinknek megfelelhetett mindaddig, mig a legfontosabb fogyasztási piaczunkra : Németországba nyers teményeinket, lisztünket és élőállatainkat vámmentesen vihettük be és iparczikkeinknek Németországba valő bevitele sem volt magasabb vámok által megnehezítve. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, midőn a Németországgal fennállott tarifaszerződésüüknek az 1877. év végével való lejárta után Németország, mely akkor azzal volt elfoglatva, hogy vámtarifáját a saját termelésének nyújtani kívánt védelem czéljából megfelelően átalakítsa, nem volt többé rábírható, hogy velünk új tarifaszerződést kössön s így a mi kiviteli forgalmunkban is érvényesültek azok a vámok, melyeket Németország — jelzett védelmi czélzatai által vezéreltetve — 1879. évi új vámtarifájával életbe léptetett. Ez az új vámtarifa, mely egyebek közt a búzának, árpának, lisztnek, épület- és szerszámfának, tojásnak, lónak, tehénnek és ökörnek addigi vámmentességét megszüntette, továbbá a vajnak, bornak, sertésnek és számos ipari czikknek vámját tetemesen emelte, Németországba irányuló kivitelünket, különösen nyers terményeink kivitelét lényegesen megnehezítette Éhez járultak még a német kormány által első sorban a keleti marhavész behurczolása miatt felmerült aggályok következtében az állatforgalom terén életbeléptetett korlátozások és tilalmak, melyeknek hatása alatt a Németországgal való forgalmunkban első rendű fontossággal biró állatkivitelünk, különösen szarvasmarháinknak kivitele sajnos csökkenésnek indult. Németország példája más államokban, mint Francziaországban, Oroszországban és Svájczban is követőkre talált, mely államok szintén védvámos irányban dolgozták át vámtarifájukat. Ugyanerre az időre esett az északamerikai Egyesült Államok nyersterményeinek az európai piaczokon mindinkább fokozódó térfoglalása, mely reánk nézve különösen az angol piacz búzaszükségletének ellátásában való csökkenő részesedésükben éreztette hatását. A vámpolitika terén beállott eme lényeges változások mellett csakhamar érezhetővé vált annak szüksége, hogy az 1878. évi vám-