Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.

Irományszámok - 1901-160

288 160. szám. 2'ik melléklet a 160. számú Irományhoz. Indokolás, „az állami számvevőszék szervezetére vonatkozó 1880: LXVL és 1893: XXX. törvényczikkek módosításáról" szóló törvény. javaslathoz. Minden változás a kormányzat terén, mely a vagyonkezelésre és számvitelre kihat, az ezeket ellenőrző állami számvevőszéket is érinti. A régi intézmények egyszerűsítése vagy megszüntetése, esetleg fejlesztése és bővítése, ujabbaknak létesítése és mindezekre vonatkozólag a szigorúbb rendtartás érvényesítése megannyi körülmények, melyek az állami számvevőszék munkakörét változtatják, azt szűkítik vagy tágítják, teendőit csökkentik vagy szaporítják. Lassú, de állandó haladás mellett is csak bizonyos mértékig fokozhatok egy számszerint meghatározott szervezet kötelességei, holott rohamos az a fejlődés^ mely állami életünk minden terén már az évek hosszú sora óta nyilvánul. Az ebbeli reformok és általában az államháztartás fejlődése természetszerűleg az ellenőrző szolgálatra is kihatván, szükséges, hogy az állami számvevőszék személyzete, minthogy feladatköre egyre tágul, időnkint kiegészíttessék s illetve a mindenkori szükséghez alkalmaztassák. Az állások rendszeresítésének kétségkívül legegyszerűbb módja, mely a ministeriumokra vonatkozólag is érvényesül, az, mely szerint a személyzeti létszám (az állások száma) az állami költségvetés utján állapitta'tik meg. Csakhogy ez a módozat az állami számvevőszékre nézve a mai állapot szerint nem követhető, mert az állami számvevőszék létszámát külön régi s a változott viszonyok folytán ma már meg nem felelő törvények határozzák meg. Ugyanis az állami számvevőszék belszervezetéről, ügykezeléséről és az állami adósságok ellenőrzésére vonatkozó hatásköréről alkotott 1880, évi LXVL t.-czikknek és az ezen törvényczikk pótlásáról szóló 1893. évi XXX. törvényczikknek 1. §-a körülírván a rendszeresített állások mineműségét, rangját és jellegét, a számvizsgálókig bezárólag egyszersmind megállapítja az egyes állásokban rendszeresített létszámot (azállások számát) és csak a többi személyzetről rendelkezik oly értelemben, hogy azok számát a szükséghez képest az évi költségvetés állapítja meg. A törvények ilyetén rendelkezése mellett lehetetlen az állami számvevőszék belszervezetét az időnkint változó viszonyokhoz alkalmazni, mert a viszonyok változtával mindannyiszor a külön törvényeket módosítani kell, a törvények gyakori módositása pedig már a törvények állandósága szempontjából sem óhajtandó. Ehhez járul, hogy sok esetben a kellő tapasztalatok hiányában előre sem lehet látni a változás szükséges mértékét, a mi az ismételt módosítások veszélyét rejti magában. E nehézségek elhárítása végett a fentebb hivatkozott íörvényczikkeket módosítani kell abban az értelemben, hogy az állami számvevőszéknél rendszeresített