Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-158
158. szám. 275 szolgáló területek 0*15 méter vastag kőlappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 centiméter, az Őrházi fensikok pedig 5 centiméter vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerü szivárgók létesitendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 négyzetméter és minden állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 négyzetméternyi a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetve belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel boritandók. III. Felépítmény. A pálya 1*435 méter nyomtávval építendő. A sinek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23*6 kilogrammnál ; könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételök 6000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága — középtől középig mérve — a helyi érdekű vasút saját állomásain 4*5 méternél, a magyar államvasutak vonalába beiktatandó »Caprag« állomáson 4*75 méternél, — a helyi érdekű vasút nyilt vonalán, ott, a hol az a magyar államvasutak vonalával párhuzamosan, — annak pályatestéhez simulóan vezettetik, 4"o méternél, egyebütt pedig 3*6 méternél kisebb nem lehet Engedélyesek kötelesek a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számitott 1 /2°/o-át és azonkivül két a 23*6 küogrammos sínrendszernek megfelelő teljes váltót és keresztezést, két egész kitérőhöz való teljes talpfacsoportokkal együtt, tartalékul az épitési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésre bocsátani ; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépitményi vas- és áczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő épitési czélokra — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását, illetve behomokolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinszegeket egyáltalán nem szabad használatba venni, a sineket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyilt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a mennyiben azok az építés ellenőrzésével megbizott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületléneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Épités alatt álló vasutvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a magyar királyi államvasutak részletes feltétfüzetének — mely 1887. évi április hó 6-án 1517. sz. a. kelt ministeri rendelettel lett jóváhagyva — 35*
