Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-158
254 158. szám. az ott emiitett többi feltétel alatt a határőrvidéki beruházási alap terhére lesz kiépítendő. Az 1887. évi XLVI. t.-czikknek eme rendelkezései képezik azt a jogalapot, mely a sziszek—károlyvárosi vasút engedélyezése tekintetében ez időtől fogva mind a mai napig szem előtt tartatott, — s mely jogalap a tényleg fenforgó viszonyoknak is minden tekintetben megfelel. A sziszek—károlyvárosi vasútvonal ugyanis a vasúti hálózat mai fejlettségében, — a zágráb—károlyvárosi vonal, valamint a budapest—dombóvári vonal államosítása, úgyszintén a dugoseló—novszkai vasútvonal kiépítése óta az átmeneti forgalom szempontjából ma már csak alárendeltebb fontossággal bir s az a csekély útrövidités, melyet e vasút a zágrábi útiránynyal szemben elérhetne, sem közgazdasági, sem pénzügyi szempontból nem indokolhatná azon tetemes befektetéseket, melyeket egy átmeneti főpálya igényelne. Másrészt e vasútnak helyi érdekű vasutként leendő kiépítése egyenesen a határőrvidéki lakosság érdekében is áll, mert ha a sziszek—károlyvárosi vasút az átmenő forgalom czéljaira, mint főpálya építtetnék, hogy az átmeneti forgalomban érvényesülhessen, a legrövidebb útirányban s a legkedvezőbb lejtviszonyokkal a Kulpa folyó völgyében volna építendő, ez esetben azonban a pálya nem érinthetné éppen a volt katonai határőrvidék nevezetesebb pontjait, jelesen Petrinját, Glinát, Vrginmostot stb. A tisztelettel előadottak szem előtt tartásával maga a horvát-szlavón helyi érdekeltség is belátta azt, hogy a megváltozott vasutforgalom - politikai helyzetre, valamint a beruházási alap vagyoni állására és az államkincstár más irányú nagymérvű igénybevételére való tekintettel egy átmeneti jellegű főpálya meg nem valósítható s arra a jövedelmezőségi kilátások sem nyújtanak jogosultságot, — ennélfogva a határőrvidéki érdekelt községek jól felfogott érdekében is már 1887. év előtt azon fáradozott, hogy Sziszek és Károlyváros között helyi érdekű vasutat létesítsen. Ezen czélzat megvalósítása érdekében Franges Simon zágrábi lakos és érdektársai az 1885. évben előmunkálati engedélyt kértek és nyertek a Sziszektől kiindulva Petrinján, Glinán és Vrginmoston,- esetleg Topuskón és Petrovagorán át Károly városig, továbbá Glinától Topuskón keresztül Vranovináig vezetendő h. é. vasutvonalakra. Az előmunkálati engedélyesek által bemutatott általános tervek alapján a sziszek—károlyvárosi h. é. vasútvonal közigazgatási bejárása 1888. évi augusztus hó 24-én és következő napjain megtartatott, mely alkalommal a vonal irányára, vezetésére és az eszközlendő építkezésekre nézve nagyban és egészben eredményes megállapodások jővén létre, engedélyt kérők a közigazgatási bejárási megállapodások figyelembevétele mellett kidolgozott költségelőirányzatot még 1890. évi április hó 20-án előterjesztették s abban a 97 km. hosszú vasútvonal tényleges építési és üzletberendezési költségeit kereken 5,300.000 írttal (10,600.000 koronával), vagyis kilométerenként 55.000 frttal (110.000 koronával) irányozták elő. Minthogy azonban engedélyt kérők kijelentették, hogy csak az esetben képesek a vasutat financirozni, ha a törzsrészvények utján biztosítandó 35°/o-ból, vagyis 1,855.000 forintból (3,710.000 korona), 1.500.000 forint (3,000.000 korona) a horvát-szlavón határőrvidéki beruházási alapból fedeztetnék, — ezen igénynyel szemben pedig a horvát-szlavón - dalmát bán úr, — kivel e kérdésben hivatali elődöm az 1890—1892, évek folyamán tárgyalásokat folytatott, — ismételten kijelentette, hogy a horvát-szlavón határőrvidéki beruházási alapnak vasútépítésre rendelt része teljesen kimerült és igy a vasút financirozhatására kilátás nem volt, az engedélyezés iránt folyamodókkal folyamatba tett tárgyalások megszakittattak.
