Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-139
139. szám. 131 2-ik melléklet a 139. számú irományhoz. Indokolás, „az 1893. évi IV. törvényczikk 14. §-ának kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A kereseti adóról szóló 1875. évi XXIX. törvényczikk 5. §-a elrendelte, hogy a kincstári díjak levonásával terhelt állam-tiszti fizetések — a szabályszerű 12 havi levonási időszak tartama alatt — a kereseti adó negyedik osztálya alá ne vonassanak. A törvénynek ez a rendelkezése csak azt a régibb állapot fentartását czélozta ugyan, hogy csak a szolgálati díjjal terhelt fizetésrész legyen adómentes, de ezzel ellentétben oly irányú gyakorlat fejlődött ki, mely az egész fizetést mentesitette az adótól akkor, ha annak egy része szolgálati díjjal volt terhelve. Ezt a rendelkezést az 1893. évi IV. törvényczikk 14. §-a »mindazokra a fizetési többletekre nézve, a melyek a törvény hatálybalépte után tétetnek folyóvá«, oda módositotta, hogy »adómentesnek a fizetésnek csakis az a része tekintendő, a mely szolgálati díj alá vonatik«. Szükségessé tette ezt a módositást az a felfogás, mely szerint nem indokolható az, hogy ha valaki fizetésfölemelésben részesül, azon a czímen, hogy a többletből szolgálati díjat fizet, az egész fizetés, tehát ennek szolgálati díjjal nem terhelt része is, adómentesnek tekintessék. Az állam-tiszti fizetéseknek IV. osztályú kereseti adóval való megrovása alkalmával azonban kételyek merültek fel az iránt, vájjon az 1893 : IV. törvényczikknek 14. §-a, mely az adómentességet a fizetésnek díjjal terhelt részére szoritja, egészen általános jellegű-e, avagy csak azokkal az állami alkalmazottakkal szemben érvényesíthető, a kiknek illetményeit ez a törvény szabályozta ? E vitás kérdés a törvényhozás bírálatát és elhatározását teszi szükségessé, h°gy így hiteles és kötelező törvénymagyarázat létesüljön. Ennek eredménye volt az 1900 : VIL törvény, mely általánosan kötelező módon kimondta, hogy az 1893 : IV. törv. 14. §-ának az adókedvezmény megszorítására vonatkozó rendelkezése kiterjed azokra az alkalmazottakra is, a kik máskülönben — az idézett törvény 21. §-a szerint — ezen törvény határozmányai alá nem tartoznak. Az 1900 : VII. törvény 1. §-ának megalkotásával is a törvényhozás azt bizonyította, hogy intentiója szerint az 1893 : IV. t.-cz. 14. §-a oly intézkedést foglal magában, mely egész általánosságban mindazokra az alkalmazottakra vonatkozik, kik szolgálati díj fizetésére kötelezvék. ; 17*
