Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.

Irományszámok - 1901-85

26 85. szám jelen egyezményben épen úgy, mint a korábbiakban, az elterjedtebb európai nyelvek közül nemcsak egy (a franczia, mint diplomatái nyelv), hanem kettő (a német is) ki van kötve, ennek oka az, hogy a kiadatási ügyek sürgősek és igy kivántos, hogy a megkereső hatóságnak módjában álljon két elterjedtebb európai nyelv közül azt választani, a melyen a forditást könnyebben és gyorsabban megszerezheti. A bűnügyi megkeresések egyéb eseteire (tanúkihallgatás, birói szemle, kézbesités stb.) nézve, a melyeknek sürgőssége már nem oly rendkívül nagy, mint a kiadatási megkereséseké,-a most beczikkelyezés alá kerülő egyezmény XX. czikkének második bekezdése oly rendelkezést tartalmaz, mely a magyar korona országait illetőleg a magyar nyelv előtérbe helyezésével haladást jelent korábbi kiadatási szerződéseinkkel szemben. A XX. czikk második bekezdése ugyanis kimondja, hogy büntető ügyekben a megkereső leveleket ós mellékleteiket, úgyszintén a kézbesítendő bírósági iratokat, ha nincsenek a megkeresett bíróság nyelvén szerkesztve, Magyarországra nézve magyar vagy franczia, Romániára nézve román vagy franczia fordítással kell felszerelni. Ily esetekben tehát német fordításokat elfogadni a magyar bíróság nem lesz köteles. — A XX. czikk második bekezdése még azért is figyelemre méltó, mert Ausztriára nézve eltérő rendelkezést tartalmaz. A fordítási költségeket a XX. czikk első és második bekezdésének eseteiben a megkereső állam viseli, mert ennek áll érdekében az általa kívánt kiadatás engedélyezése, valamint a tőle származó egyéb megkeresések teljesítése. Hogy a megkereső állam a megkeresést a megkeresett hatóság részére érthetővé tegye ós hogy ennélfogva saját költségén fordítást csatoljon, az természetes. A megkeresésre adott választ azonban a megkereső részére érthetővé tenni nem a megkeresett hatóság feladata. Azért a megkeresésre adott válaszokat, valamint a megkeresés következtében átküldött iratokat a megkeresett államnak lefordíttatni a XX, czikk harmadik bekezdése értelmében csak akkor kell, ha azt a megkereső állam kívánja. Ekkor azonban a megkereső állam a fordítás költségeit megtéríteni tartozik, mert a fordítás az Ő érdekében és kívánatára történik. A fordítások költségei tehát minden esetben a megkereső állam terhére esnek. A XX. czikk utolsó bekezdése szerint a büntető ügyekben kölcsönösen átküldött iratok hitelesítésére nem lesz szükség, mert az a körülmény, hogy az iratok diplomatiai utón érkeznek és hogy bírósági pecséttel is el vannak látva, hitelességüket eléggé igazolja. A XXI. czikk az egyezmény hatályosságának kezdetéről ós tartamáról, valamint a felmondásról, a XXII. czikk pedig a ratificatióról a szokásos rendelkezéseket foglalják magukban, melyek megokolásra nem szorulnak. Ha a magyar országgyűlés az egyezményt elfogadja, az ratificáltatni fog és a ratificatiók kicserélésétől számított három hónap múlva lép majd hatályba. Tartama tíz év, de ha fel nem mondják, azontúl is érvényben marad. A felmondási idő egy óv. A zárójegyzőkönyv rendelkezéseinek jelentőségét és okait már fentebb volt alkalmam előadni. Még csak a törvényjavaslat bevezetéséről kell szólanom. A mint volt szerencsém említeni, az egyezmény XX. czikkének második bekezdése és a zárójegyzőkönyv 1-ső pontja eltérő intézkedéseket tartalmaz egyrészt a magyar korona országaira, másrészt az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra vonatkozólag. Minthogy pedig a magyar