Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.

Irományszámok - 1901-85

85. szám. 21 A Romániával most fennálló tényleges viszonosság mellett közelebbi szabályozás hiányában a kiadatási ügyekben esetenként felmerülő kérdéseknél kénytelenek vagyunk más államokkal kötött kiadatási szerződéseket irányadóknak venni és azoknak rendelkezéseit analógia alapján alkalmazni. Ily eljárás mellett az egyes kérdések eldöntésénél nincs meg Romániával szemben ós viszont az a szilárd alap, a melyre joggal hivatkozhatni lehetne és igy nincs kizárva az, hogy a kiadatási ügyek esetenként különböző elvek és szabályok szerint nyerjenek elintézést. Kiadatási szerződós kötése Romániával előnyösnek látszik tehát már annálfogva is, mert Románia velünk szomszédos állam lévén, gyakran előfordul, hogy különösen az ország erdélyi részeiből bűntettesek Románia területére menekülnek. A kiadatási esetekről 1876. óta vezetett kimutatás alapján készült statisztika 25 évi adatai szerint pedig tízszeresnél is nagyobb azoknak a száma, a kik Magyarországból menekülnek Romániába, mint viszont. A statisztikai adatok továbbá azt is tanusitják, hogy a magyar biróságok részére engedélyezett kiadatások száma emelkedő irányzatot mutat, sőt az utolsó évtized alatt voltak egyes esztendők, melyekben az ilyen esetek száma tizre emelkedett. A mi előny tehát a kiadatási szerződésből származik, abban Magyarország feltehetőleg nagyobb mértékben fog részesülni, mint Románia. A szerződés megkötésével lemondunk arról a capitulatiós jogunkról, hogy a Romániába menekült bűntetteseket saját consuli hatóságaink tartóztassák le, és hogy azoknak hazaszállittatását a román kormány engedélyének kikérése nélkül saját hatósági közegeinkkel eszközöljük. Miután azonban ezt a jogot tényleg már eddig sem gyakoroltuk, és miután annak újra gyakorlatba vétele úgyis nagy nehézségekbe ütköznék, e jogról való lemondás most nem egyéb, mint formai szentesítése a tényleges helyzetnek. A szerződésre vonatkozó tárgyalásoknál szokatlanabb kérdés volt az, a mely a román kormánynak ama kívánsága folytán merült fel, hogy a szerződéshez csatolt zárójegyzőkönyvben kifejezést nyerjen az, hogy halállal büntetendő bűncselekmények fenforgása esetén a terhelt vagy elitélt kiadatásának Romániából csak akkor legyen helye, ha a megkereső állam diplomatiai utón előzetesen kijelenti, hogy a halálbüntetés nem fog végrehajtatni. A román kormány e kívánságot 1892-ben a tárgyalások újrafelvétele alkalmával nyilvánította, utalván arra, hogy Romániában a halálbüntetés el van törülve. A román kormány egyszersmind kijelentette, hogy e kikötés elfogadását conditio sine qua non gyanánt tekinti. Ilyen feltétel mellett kötött egyébiránt Románia kiadatási szerződóseket Olaszországgal, Belgiummal és Nagy-Britanniával is. Ez a kikötés Románia részére egyoldalú kedvezményt jelent ugyan, mégis tekintettel arra a körülményre, hogy más államok szintén megtették ezt az engedményt, a magyar ..kormány nem akarta annak elvetésével a szerződés létrejövetelét meghiúsítani. A magyar kormánynak ez az álláspontja annál indokoltabb, mert az eddigi tényleges viszonosságon alapuló gyakorlat mellett már is nem egyszer előfordult, hogy Romániától oly bűntettes kiadatását, a kit nálunk a román kormány felfogása szerint halálbüntetés fenyegethetett, csak úgy lehetett elérnünk, hogy Ő Felségétől nyert felhatalmazás alapján biztosítottuk a román kormányt, hogy a kiadott egyénen az esetleges halálbüntetés nem fog végrehajtatni. A román kormány feltételének el nem fogadásával és a szerződós meghiúsultával tehát semmivel sem állott volna kedvezőbb állapot elő, mint a szerződésnek a jelzett feltétellel való elfogadása esetén, a mely szerződés pedig épen Magyarországra vonatkozólag nyújt előnyöket.