Főrendiházi irományok, 1901. I. kötet • 1-84. sz.
Irományszámok - 1901-58
58. szám. 125 arról, hogy az a szervezet, a mely a vármegye saját vagyonkezelés ének ellenőrzésére és közvetlen számvitelére hivatva van és a melynek e mellett kiváló feladata, hogy a vármegye felügyelete alatt levő autonom testületek, rendezett tanácsú városok és községek vagyonkezelését is ellenőrizze : ezt a munkáját szakértelemmel és szabatosan teljesítse. Tapasztalati igazság, hogy minden ellenőrzés annál hatályosabb, minél közelebb működik az ellenőrzendő cselekményhez és annál sikeresebb, minél gyorsabban követi a cselekményt; hogy továbbá csakis akkor lehet eredményes, ha tartósan, a maga összefüggésében kíséri figyelemmel a kezelést. Ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy a kormányhatósági felügyelet, — bármily beható legyen is az — soha sem pótolhatja a rendszeres helyi ellenőrzést, mert nem rendelkezik a közvetlenség eszközeivel. És azért, fűzze bár a kormány a rendeletek ezer szálával magához a helyi igazgatást, fejleszsze bár a végletekig a központi bürokracziát, irja bár elő a legapróbb részletekig a vizsgálatoknál követendő eljárást, unszolja és zaklassa a kimerülésig az alsóbb hatóságokat az ellenőrzés szigorúbb foganatosítására, terjesztessen bár fel magához még annyi jelentést és rovancsolási jegyzőkönyvet : abbeli igyekezete, hogy mindent lásson, kárba veszett, mert a vagyonkezelésről igaz képet nyerni csak állandóan és közvetetlenül gyakorolt helyi ellenőrzés utján lehet. A vármegyei törvényhatóságoknál jelenleg is működik számvevőség, mint a helyi ellenőrzés szerve, de azért igazságtalanság lenne a sok bajnak és visszaélésnek okát kizárólag a vármegyei számvevősége &ben keresni Nemcsak az emberekben, hanem a rendszerben is volt hiba. Az 1883. évben kiadott pénzkezelési szabályzat, — a melynek különben számos, felette lényeges rendelkezése nem egy törvényhatóságnál ma sincsen végrehajtva, — elavult, mert az előzetes és utólagos ellenőrzés legfőbb biztositékát: a főkönyvek vezetését nem az ellenőrzésre hivatott számvevőségre bizta, hanem a pénztárra, vagyis a számadók kezében hagyta. Ez a törvényjavaslat nemcsak arra nyújt módot, hogy a számvevőség a kellő szervezettel birjon, hanem egyúttal lerakja egy helyes ellenőrzési rendszernek alapjait is. így a kormányhatósági felügyelet is sikeresebben lesz gyakorolható. Az 1886 : XXI. t.-cz. 4 §a alapján ministeri kiküldöttek által foganatosított helyszíni vizsgálatok üdvösek voltak ugyan abból a szempontból, hogy a bajokat feltárják, azokat megállapítsák és a javításra irányuló intézkedéseket megjelöljék ; azonban szórványos jellegüknél és ama -körülménynél fogva, hcyy a kiküldött a múltra visszamenőleg a kezelést rendszeres vizsgálat alá nem vonhatta és hogy expositurákat a ministerium a helyszínén nem hagyhatott : az állami felügyeletet ily alapon állandósítani nem lehet; — ezek a vizsgálatok inkább csak a kormányhatósági felügyelet segédeszközének tekinthetők, már azért is, mert csak korlátolt mértékben foganatosíthatók. Az egész vonalon mutatkozó, állandósult bajok az e törvényjavaslatban tervezett módon gyökeresen orvosolhatók lesznek. Ezért követeli is .a reformot, saját kárán okulva, a közvélemény nagy része, de követeli mindenek felett a tényekben rejlő kényszerűségnek ereje. Ily körülmények között a pénzügyminister úrral egyetértöleg, a reánk nehezedő felelősség tudatában, kötelességünknek tartottuk a pénzkezelés és számvitel reformját már most — az általános közigazgatási reformot megelőzőleg — előkészíteni s az idevonatkozó javaslatot benyújtani. Ez a javaslat életbeléptethetö az önkormányzati jogok csorbítása nélkül, egyszerű alaki kérdésről, csupán a kezelés alaki változásáról lévén szó.
