Főrendiházi irományok, 1901. I. kötet • 1-84. sz.
Irományszámok - 1901-58
58. szám. 121 bizottság, továbbá a főispán, az alispán és a főszolgabíró részére törvényben megállapított jogok és kötelességek érvényben maradnak. A főispán, az alispán, illetőleg a főszolgabíró által teljesítendő időszaki vizsgálatok a számvevőség egy kirendelt szakközege, illetőleg a járási számvevő közbenjöttével teljesitendők. 14. §. A vármegyei törvényhatóságoknál a jelen törvény életbeléptekor alkalmazásban lévő pénztári és számvevőségi tisztviselők (3. §.) rendelkezési állapotba helyeztetnek-, egyidejűleg azonban az állampénztárakhoz (adóhivatalokhoz), illetve a kir. pénzügy igazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez jelenlegi illetményeikkel — lehetőleg az illető vármegye területén — szolgálattételre ideiglenesen beosztatnak, és a mennyiben egy éven belül elhelyezhetők nem lennének, addig megszerzett nyugdíj-, illetve végkielégítési igényeiket az illető vármegyei nyugdíjalap irányában érvényesithetik; azok ellenben, a kik eddig elfoglalt állásuk államosítása daczára a kinevezést méltánylandó okok nélkül el nem fogadják, állásukról és — a mennyiben az illető törvényhatósági szabályrendeletek másként nem intézkednek, — szerzett nyugdíj-, illetve végkielégítési igényükről lemondottak nak tekintendők. A mennyiben az el nem helyezhető, valamint a kinevezést méltánylandó okból el nem fogadó tisztviselők, az illető törvényhatósági szabályrendelet értelmében sem nyugdíjra, sem végkielégítésre igénynyel nem birnak : befizetett nyugdíjjárulékaikat a nyugdíjalapból minden esetben visszakapják. 15. §. Azokra a vármegyei pénztári és számvevőségi alkalmazottakra nézve, a kik az állami szolgálatba átvétetnek, illetőleg kineveztetnek, az 1885 : XI. t.-cz. 8. §-ának 3-ik bekezdése azzal a módosítással nyer alkalmazást, hogy a vármegyei törvényhatóságoknál töltött szolgálati idejük nyugdíjaztatásuk esetén akkor is beszámítandó, ha 10 évi állami szolgálatban még nem is állottak. 16. §. A rendelkezési állapotban töltött szolgálati időt úgy a vármegyei nyugdíjalapokkal (14. §.), mint az államkincstárral (15. §.) szemben érvényesíthető nyugdíj-, illetőleg végkielégítési igény megállapításánál figyelembe kell venni. 17. §. Ha az állami szolgálatba kinevezendő vármegyei alkalmazottak az új kinevezés alkalmával meghatározandó törzsfizetésnél magasabb évi fizetéssel voltak korábban javadalmazva, az utóbbinak élvezetében személyükre nézve ezentúl is meghagyatnak addig, a mig az állami szolgálatban ezen fizetésnek megfelelő fokozatba elő nem lépnek ; e szerint tehát az új és régi fizetés, illetve a lakpénz között mutatkozó különbözetet az 1893 : IV. t.-cz. 10. §-ában meghatározott személyi pótlékként kapják meg. Főrendi iromány. I. 1Ö01—1906. 10
