Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1005
54 1005. szám. csak czélszerííen felhasználhatnak, hanem azokra kezelési költségeinek apasztása érdekében is szüksége van. Hasonlóképen megtérítendők az átvétel folytán a helyi érdekű vasút részére az ííllamvasutaknak áladandó anyagkészletek. Mindezek az államvasutak érdekeinek gondos szem előtt tartása mellett méltányos becsű tárgyává tétettek és megállapittatutt, hogy a becsérték, mely a mellékelt jegyzőkönyvben az utólagos helyesbítés fentaitásával mintegy 800.000 koronával vitetett fel, a társaságnak az államvasutakkal és a kincstárral szemben fennálló tartozásai megtérítésére fordittassék. A vasúttársaság pénzszükséglete az 1899 évi mérlege szerint 2,009.633 korona 06 fillért lett. Minthogy pedig ez összegből a társaságnak az államvasutakkal és a kincstárral szemben leszámolási egyenlegek, továbbá az átveendő alkalmazottak nyugdíjintézetének követelései és kincstári adótartozások czímén fennálló tartozásai vagyis a mondott időben kamatok nélkül 653.041 korona 52 fillér a m. kir. államvasutak által átvett műhely, gépgyár és anyagszerek értekében fedezetet talál, ennélfogva a tényleges pénzs/ükséglet az 1899. évi mérleg szerint 1,356.591 korona 54 fillért tesz. Ezen tartozások kiegyenlítésére, illetőleg a kimutatott pénzszükséglet fedezésére a vasúttársaság kezelésében mód nem kinálkozik, mert az adósságok rendezésére a mérleg szerint a részvénytársaság egész vagyona elégtelen. A mérleg ugyan mindössze 612.123 korona 78 fillér veszteséget mutat fel; de ebben a mérlegben oly vagyonelemek is foglaltatnak, melyek a tartozások rendezésére vagy egyáltalán nem alkalmasak, vagy értékesítésük tetemes veszteség árán is csak hosszú idő mulvá történhetnék meg. Arra se lehet gondolni, hogy a tartozások tőkeemelés avagy függő kölcsön utján rendeztessenek, mert akár a tőkeemelés, akár a függő kölcsön a társaság jelen hitelviszonyai mellett és az érdekeltségnek eddigi nagy megterheltetésére való tekintettel, ha egyáltalán, akkor is csak nagyon súlyos feltételek alatt volna eszközölhető. A társaság vagyoni viszonyainak rendezésénél másodsorban úgy a garanczia-viszonyból folyólag, mint arra való tekintettel is, hogy a társasági részvények túlnyomó része birtokában van, Torontál vármegye közönsége van érdekelve. A vármegye azonban az e czélra szükséges összeget a vármegyei útalap vagyonából nem bocsáthatja rendelkezésre, mert az útalap pénzkészlete, az elsőbbségi kötvények után vállalt kezesség folytán már eddig teljesített fizetések következtében nemcsak kimerült, hanem az útalapnak magának 1,307.235 korona 50 fillér függő tartozása áll fenn ; s mert még abban az esetben is, ha az útadónak a jelenlegi 7 1 /2°/°-niï az 1890. évi I. törvényczikkben megállapított maximumra, vagyis 10°/o-ra való felemelése határoztatik el, ezen ujabb segéd forrás épen hogy arra elegendő, hogy maga az útalap solvenssé tétessék és saját pénzszükségletének fedezését biztosithassa, s igy az útadó emelése, melyet különben a vármegye kilátásba vett, nem szolgálhat fedezetül a vasul tartozásaiért még akkor sem, ha a kormány a jövőre való tekintettel megengedhetőnek tartaná, hogy az útalap minden törvényileg igénybe vehető jövedelmi szaporulata egyszersmindenkorra kimerittesséli. Mindezek figyelembevételével úgy az érdekelteknek, mint a kormánynak be kellett látnia, hogy a vasút és az útalap pénzügyeinek rendezése kivételes intézkedések nélkül keresztül nem vihető. Hosszas és beható tárgyalások során abban történt tehát megállapodás, bogy a torontáli helyi érdekű vasutak részvénytársaság és a torontálvármegyei útalap pénzügyi helyzetének együttes rendezése czéljából 2,500.000 korona vármegyei külön vasúti kölcsön vétessék fel s az annak törlesztésére és kamatoztatására szükséges évjáradék külön e czélra rendelt megyei pótadó kivetése által biztosittassék.
