Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1005
1005. szám. 51 Ezen időtől kezdve azonban a vasúttársaság pénzügyi viszonyaiban határozottan kedvezőtlen fordulat állott be. 1896. évi január hó 1-ével ugyanis a társaság, melynek vonalait az előző években a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság és ennek államosításával a társaság jogutódja a magyar királyi államvasutak kezelte, — a birtokában levő vonalakat saját kezelésébe vette át abban a reményben, hogy a fokozatosan kiépített hálózat saját kezelésben az előző korszakénál kedvezőbb üzleti eredményekre fog vezetni. E várakozásában azonban a vasúttársaság csalódni volt kénytelen, mert az üzleti jövedelmek egyrészt a bekövetkezett gazdasági pangás, másrészt az újonnan kiépített vonalak elégtelen jövedelmezősége, részben pedig a társasági kezelés költséges volta folytán évről-évre alább szállottak. Mig ugyanis a társasági kezelés első éve (1896.) 215 km. átlagos üzleti hossz mellett 329.529 korona üzleti felesleggel záródott, addig az üzleti feleslegek tettek 1897-ben 267 km. üzleti hossz mellett 38.410 koronát, 1898-ban 284 kilométer üzleti hossz mellett 5.412 koronát, — 1899-ben pedig immár 353 kilométer üzleti hossz után a társasági kezelés 360.023 korona üzleti hiányt eredményezett, a vasúttársaság nyereség- és veszteségszámlája pedig ugyanezen évben 612.123 korona 78 fillér veszteséggel zárult. A vasúttársaság tehát fokozatosan abba a helyzetbe jutott, hogy elvállalt kölcsönterheit fedezni képtelen lévén, azok egész összegükben a vármegyei útalapra nehezedtek, mely az elsőbbségi részvényekre eső osztalék elmaradása folytán maga sem volt képes a kötvénybirtokosokkal szemben elvállalt kötelezettségeinek megfelelni. Az üzleti jövedelmek elégtelensége azonban nem volt az egyedüli baj, a mely a toroutáli helyi érdekű vasutak részvénytársaság pénzviszonyaiban bekövetkezett. Elvégre az üzleti hiányt meg lőhetett volna szüntetni a társaság kezelésében takarékosabb gazdálkodás meghonosításával. A főbajt azonban az képezte, hogy a társaságot a szakadatlan építkezésekből és beruházásokból felmerült függő adósságok terhelték; hogy a társaság pénzkészleteit teljesen kimerítette s a mi a legaggasztóbb jelenség volt, a társaság nem birt helyzetének világos és teljes tudatával és akkori szervezetében képtelennek látszott arra, hogy a kibontakozás útját egyáltalán megtalálja. A mi a felszaporodott függő adósságokat illeti, el kell ismernem, hogy az építkezések rohamos végrehajtása még abban az esetben is, legalább átmenetileg bizonyos nehézséget okozott volna a pénzkezelésben, ha az épitési tőke fedezésére szükséges összegek pontosan és a kellő időben folytak volna be. Ámde a vonalakra megszavazott törzsrészvény-hozzájárulások elejétől kezdve nem voltak kellő időben behajthatók, minek következtében a vasúttársaság, hogy az építést folytathassa és pénzkészleteit kiegészíthesse, nagymérvű váltóhitelezéshez volt kénytelen folyamodni. Ez a váltóhitelezés, valamint a kellő áttekintés hiányában idejében nem észlelt üzleti hiány a társaság pénzkezelését mindinkább annyira megzavarta, hogy a zilált helyzetből kibontakozni a társaság vezetősége nem volt többé képes. A társaság ugyan épitési tartozásait nagyrészt lebonyolította és pénzkezelésében iparkodott az egyensúlyt fentartani ; azonban a felmerült kamatveszteség és a kezelésben főleg a társaság melléküzleteinél felmerült hiány arra a sajnálatos eredményre vezetett, hogy a vasúttársaságnak, bár a szükség nyomása alatt különböző alapjait is igénybe vette, kisebb tartozásaitól eltekintve, még jelenleg is egymillió százezer korona váltótartozása van, melynek rendezése halasztást nem tűr. A társaság a mindinkább fenyegető pénzügyi zavart bevételeinek fokozásával igyekezett megelőzni; azonban a várt eredmény nélkül. E czélból vette kezelésbe a vasúttársaság a temesvár-módosi helyi érdekű vasutat, melynek üzletére azonban kezdettől fogva nem csekély összegeket ráfizetett. Mint a vizsgálat megmutatta, a társaság által felkarolt melléküzletek: is, mint a gazda7.
