Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1004
1004. szám. 39 szakaszban az, hogy a felfolyamodások beadására rendelt határidő azon. a napon veszi kezdetét, a melyen az illetéknek kiszabásáról a fél tudomásba helyeztetik, miután az illeték összege, a mennyiben már magában a consuli hivatal elintéző kiadványában nem követeltetik, sok esetben szabályszerű előirts nélkül csak szóval közöltetik a felekkel. Azokra a büntetésekre nézve, a melyek hamis adatok bejelentése vagy valamely, az illeték mérvére befolyással biró tárgy értékének egész vagy részbeni illetékmentesség csalárd kieszközlése végett történő eltitkolás esetében alkalmazaudók, a tervezet 6. §-a jelenleg érvényben levő szabályzat IV. czikkében foglalt rendelkezéssel szemben tulajdonképen csak tüzetesebb alakban rendelkezik, a mennyiben tudniillik meghatározza, hogy ily esetekben az illeték kétszeres összegben szedendő be. A 7. §. felhatalmazza a kormányt arra, hogy az illetékek kisz ímitásához szükséges érték kinyomozása, valamint azon pénzérték (valuta) tekintetében, melyben az illetékek kiszabandók és befizetendők, végre a fizetési kötelezettség tekintetében, a mennyiben erre nézve már a tarifa határozott rendelkezést macában nem foglalna, rendeleti utón intézkedhessek. Ezen felhatalmazás czélja az, hogy a kormánynak lehetővé tétessék mindazon igényeknek megfelelni, melyek ama számos és távoleső területeken, a hol ezen illetéktarifa alkalmazást fog nyerni, a pénzértékek (valuták) különbözősége folytán felmerülhetnek. Ugyanezen okból erre nézve az újabb külföldi törvényekben is minden túlságos részletezés mellőzve van. így az északamerikai tarifa egyszerűen csak azt rendeli, hogy a consuli illetékek az Észak-Amerikában érvényes pénzérték vagy az annak megfelelő váltóvalutában (Wechselvaluta) szedendő be. Az angol tarifa mint rendszerinti tényt azt tételezi fel, hogy az illetékek angol pénzben fizettetnek, és ha ez nem történik, akkor az illetékek a helyi törvényes forgalmi pénznemben fizetendők; a kiszabás pedig valamely megfelelő váltóárfolyam szerint akkép történik, hogy a remissio költségei is fedezve legyenek. Az olasz-franczia és belga tarifa szerint az illetékek egyszerűen a hazai pénzértékben fizetendők, tehát Urában vagy frankban, a nélkül, hogy a tarifa a valuta tekintetében akár a kiszabást, akár a befizetést illetőleg tüzetesebb határozmányokat tartalmazna. A 8. §. felhatalmazza a kormányt, hogy az ezen törvény végrehajtása tekintetében szükséges rendeletek iránt az osztrák es. kir. kormánynyal egyezményt létesíthessen. Ennek az egyezménynek a tárgyát a két kormány által egyetértőleg megállapított szabályzatnak különösen azon határozmány.ii fogják képezni, melyek a jelen törvényjavaslatba felvéve nincsenek és főleg az illetékek befizetésére, a személyes fizetési kötelezettségre, az érték megállapítására stb. vonatkoznak. A törvényjavaslat 9. §-ában a törvény érvényességének időtartamául a consuli bíráskodásról szóló 1891. évi XXXI. t.-cz. hatályának tartama van tervezve, mely törvény annak 20. §-a szerint életbeléptétől számítandó tíz évig bír hatálylyal. A két ügy közti szoros összefüggés indokolttá teszi, hogy ezen összefüggés a két törvény érvényességének egyenlő időtartamában is kifejezésre jusson. Ugyané szakaszban meg van határozva a törvény életbeléptének időpontja is és pedig szintén alkalmazkodva az 1891. évi XXXI. t.-cs. 21. §-ában foglaltakhoz. A 10. §. átmeneti intézkedéseket tartalmaz. Hogy a régi illetéktételek az újakkal tájékozás czéljából összehasonlíthatók legyenek, a jelenleg érvényes szabályzat, az ahhoz mellékelt 1846. évi tarifával együtt I. számú függelékként csatolva van. A .2. számú függelékben fel vannak véve az osztrák cs. kir. kormánynyal egyetértőleg megállapított szabályzatnak azon határozmányai, a melyeket a kormány a consuli illetékek szabályozásáról szóló törvény végrehajtása czéljából rendeleti ulon kibocsátani szándékozik.
