Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.

Irományszámok - 1896-1013

412 1013 szám 1013. szám. (79. ülés, 1063. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése a főrendiház pénzügyi bizottságának „a szeszadóra vonatkozó 1899. évi XX. törvényezikk, valamint a szeszadópótlékra vonatkozó 1899. évi XXIV. törvényezikk némely határozmányainak módosítása tárgyában'

4 benyújtott törvényjavaslatról. Midőn a magyar és osztrák kormányok az újabb közgazdasági kiegyezés létesitése dolgában tárgyalásokat folytattak, a két rendbeli kormány abban állapodott meg, hogy a szeszadónak tételeit a szeszitalmérési, illetőleg az ennek helyébe lépett szeszforgalmi adó tételének mérvével felemelik, a két utóbb emiitett adónemet pedig egyidejűleg megszüntetik. A különböző adóknak ezen egyesitése azután a szeszadó tételeinek 30 fillérrel leendő felemelését vonta volna maga után. A vám- és kereskedelmi szövetségről szóló, már a képviselőházhoz is beterjesztett törvényjavaslat pedig a két kormány között a fogyasztási adók tekintetében létesült, ama további megállapodást is tartalmazza, hogy kizárólag saját területén egyenlő kezelés mellett a szerződő í'elek mindegyike jogosítva legyen adópóllék szedésére; ha pedig az egyik fél saját területén ily adopotlékot szed, akkor joga legyen a másik félnek, azt követelhetni, hogy ezen kivánságának közlésétől számítandó egy év lefolyta után azon fél, ki a pótlékot szedi, úgy a miként azt a másik fél óhajtja, engedje meg, illetve foganatosítsa az adónak a pótlék teljes, vagy egy bizonyos mérvével egyező felemelését. A szeszadóról szóló 1899 : XX. és a szeszadópótlékról szóló 1899. évi XXIV. törvényczikkek ily előzmények után alkottattak meg. Az emiitett adótételek azonban Ausztriában adóemelést kfepezvén, az ottani zavart politikai viszonyok azok alkotmányos úton leendő tárgyalását lehetetlenné tették, minek folytán a két kormány 1899. évi június havában kénytelen volt, a fentemiitett megállapodáshoz hasonló megegyezést jegyzőkönyvileg létrehozni. Az osztrák pénzügyminister azután, az emiitett megegyezés folytán értesítette a magyar péuzügyministert, hogy hectoliter-fokonkint a szeszadót húsz fillérrel szándékozik felemelni; kifejezvén egyúttal azon kívánságát is, hogy a szeszadó tétele nálunk is emeltessék fel 20 fillérrel, a szeszadópótlék ellenben 20 fillérrel szállíttassák le. Minthogy semmiféle hátrány nem eredhet hazai szesziparunkra az által, ha a szeszadó egyenlő mértékben felemeltetik, viszont a szeszadópótlék ugyanazon mértékben leszállittatik, mivel továbbá az adóztatási különbözet a két állam területén a szeszadópótlék tételének