Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.

Irományszámok - 1896-1011

1011. szám. 409 Az 1899. évi VI. t.-cz. rendelkezéseinek egyebekben változatlan fentartása mellett, azt a módosítást, hogy az egyes városok és községek részére az italmérési jövedék tiszta jövedelmében való részesedés gyanánt az 1899. évi VI. törvényczikk 1. §-a értelmében az államkincstár által két egyenlő részletben június e"s deczember hónapok végével kifizetendő átalányösszegek, az 1902. évtől fogva, egy összegben a tárgyévet követő év január havában legyenek kifizetendők, azért javaslom, hogy az 1899. évi VI. t.-cz. 1. §-ában foglalt rendelkezések tekintetében egyes igényjogosult városok és községek részéről felmerült aggályok és téves felfogások ily módon eloszlattassanak. Az 1888. évi XXXV. t.-cz. 69. §-a értelmében ugyan is, az italmérési jövedék tiszta jövedelmi többletéből egyes városokat és községeket megillető részesedés a dolog természetéből kifolyólag mindenkor csak a tárgyévet követő évben volt kifizethető, mert csak a tárgyév letelte után volt megállapítható, vájjon fenforogtak-e és mily mérvben azok a feltételek, a melyektől a részesedés kifizetését a törvény függővé tette. Midőn az italmérési jövedék és fogyasztási adóink tekintetében beállott gyökeres változások következtében az italmérési jövedék tiszta jövedelmi többletéből egyes városokat és községeket megillető részesedésnek .az 1888. évi XXXV. t.-cz. 69. §-ában lefektetett alapokon való megállapítása lehetetlenné vált, és a törvényhozás az illető városok és községek érdekeinek megóvása czéljából az 1899. évi VI. t.-cz. 1. §-ában megállapított átalány-összegek kifizetését rendelte el; csak az azelőtti törvényes állapotot akarta fentartani. így ezek az átalányösszegek a tárgyévet követőleg megállapítandó részesedési összegeket voltak hivatva pótolni, azaz szintén a tárgyévet követőleg voltak kifizetendők, mert ha a tárgyévben lettek volna kifizetendők, akkor az igényjogosult városok és községek az 1899. évben ugyanazon a czímen két alapon nyertek volna részesedést az állami italmérési jövedék jövedelmi többletéből és pedig egyszer az 1888. évi XXXV. t.-cz. 69. §-a alapján, az 1898-ra visszahatólag megállapítandó, de 1899-ben kifizetésre kerülő részesedési összeg, másodszor pedi^ az 1899. évi VI. t.-cz. 1. §-a alapján két egyenlő részletben kifizetendő átalányösszeg alakjában. Egyes igényjogosult városok és községek az illető tőrvényeket tévesen értelmezvén, tényleg ily követelésekkel léptek is fel az államkincstárral szemben, holott a törvényhozásnak ezzel ellenkező czélzata világos már abból is, hogy az 1899. évi állami költségvetés nem gondoskodott kétszeres fedezetről az egyes városokat és községeket az italmérési jövedék tiszta jövedelmi többletéből megillető részesedési összegek kifizetésére, hanem az e czimen előirányzott összeg csak az egyszeri fedezetet nyújtotta, világos jeléül annak, hogy az 1899. évi VI. t.-cz. 1. §-ának első bekezdése értelmében az 1899. év folyamán kifizetendő átalányösszegek azt a részesedési összeget voltak hivatva pótolni, a mely az 1888. évi XXXV. t.-cz. változatlan fenmaradása esetén az 1898. évre ugyan, de az 1899. év folyamán lett volna kifizetendő. Az egyes városoknak és községeknek minden, ezen alapon túlterjeszkedő igényei csakis a törvények téves magyarázatára vezethetők vissza. Mégis, mivel az 1899. évi XXXV. t.-cz. 69. §-a szerint járó részesedési összegek a tárgyévet követő egynéhány hónap alatt megállapiihatók és kiutalványozhatok voltak és egyes városok és községek háztartásában tetemes különbséget tesz, ha ezeket az összegeket mindjárt a tárgyév lejárta után vagy pedig csak a következő év későbbi szakában s két részletben kapják kézhez; azért javaslom az 1899. évi VI. t.-cz. 1. §-a ide vonatkozó rendelkezéseinek oly irányú módosítását, hogy a kérdéses átalányösszegek az 1902. évtől fogva nem a tárgyévet követő év június és deczember havának végével., hanem a tárgyévet követő év január havában és egy összegben legyenek kifizetendők. Habár az új fogyasztási adók, a melyek az italmérési jövedék jövedelmét vannak hivatva pótolni, nagyobbrészt hitel igénybevétele mellett 4—6 havi késedelemmel folynak be az államkincstárba s igy nagyon is indokollnak tekinthető az 1899. évi VI. t.«cz. 1. §-ának az a FŐRENDI IROMÁNYOK. XXIV. 1896 1901. 52