Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.

Irományszámok - 1896-1007

1007. szám. 237 A főrendiházról szóló törvény e kérdést csak egyoldalúan szabályozta, a mennyiben csak arról provideált, ha a főrendiház tagja képviselővé választatik, mennyiben s meddig gyakorolhatja jogát a főrendiházban. Arról azonban semmiféle törvényben nem volt rendelkezés, hogy meddig gyakorolhatja s mikor szűnik meg képviselői joga annak, a ki főrendiházi taggá lesz. A közös hadsereg és haditengerészet s a honvédségnek tényleges szolgálatban álló tagjaira már a régi törvény az incompatibilitást kimondta. Ezen szabály alól csak a fegyvergyakorlatra behivottakat vette ki. A javaslat ezen kivétel meghagyásával, kiterjesztette azt a mozgósítás esetén tényleges szolgálattételre behivottakra is. Nem volna igazságos, hogy mikor a törvényhozás tagja honpolgári kötelességét teljesiti, mely őt, bár hosszabb időre is a ház tanácskozásaitól visszatartja, hogy akkor képviselői megbizása megszűntnek nyilvánittassék. Komoly háború esetén pedig alig tételezhető fel, hogy az országgyűlés hosszabb ideig együtt maradjon. Ugyanazon szakasz 3. pontjába föl lett véve a kir. közjegyzőkre nézve az összeférhetlenség, mely rendelkezés az 1874 : XXXV, t.-cz. 3. §-ában amúgy is világosan ki van mondva. A javaslat 4. §-a egészen megegyezik a régi törvény 3., §-ának rendelkezéseivel, azon különbséggel, hogy az ö3szeférhetlenség a javaslatban a községi középiskolák tanáraira is kiterjesztetett. Mert a községi összes tisztviselők, valamint a községi polgári iskolai tanárok és tanítók incompatibilisek lévén ; — nincs ok, miért lehetnének községi gymnasiumok vagy reáliskolák tanárai compatibilisek. A javaslat 5. §-a az úgynevezett érdekincompatibilitás eseteinek legnagyobb részét szabályozza. A régi törvény 2. §-ának b), c) és d) pontjaiban voltak e javaslat 5. §-ában foglalt esetekhez hasonlók szabályozva, csakhogy annyira általánosan, hogy a bíráskodásban a törvény helyes alkalmazása felette meg volt nehezítve. A régi törvényben az üzleti viszony legtöbb categóriáját a vállalkozó fogalma alá vette. Ide volt értendő a vállalkozó, a szállító, szállítmányozó, fuvarozó; mert a ker^sk. törvény azon időben még megalkotva nem volt s igy a kereskedelem és a közélet terén e fogalmak kellőleg tisztázva nem voltak. A jelen javaslat e pontot több categóriára osztotta fel, mert mindegyik categóriának incompatibilitása más természetű. Az 1. pont a kormány vállalkozóját és szállítóját mondja ki az országgyűlési képviselőséggel incompatibilisnek. Magyarázatképen azonban, azt a szállítót, a ki saját, meglevő, eladásra kész gazd. terményeit és saját iparának meglevő, eladásra kész termékeit, megrendelés, vagy a vételre vonatkozó, előleges ígéret nélkül eladja, szállítónak nem minősiti; mert az ilyen szállítás tulajdonképen az eladás természetével bir. Ugyanezen pont szerint a szállítási tilalom ki nem terjed a dohánytermelőre s azon szállitóra és vállalkozóra, a kik a kormánynyal a szállításra, illetőleg vállalkozásra vonatkozó oly megállapodást kötöttek, mely csak egy évre szól s az összes szállítások ára vagy a vállalatnál az értök járó fizetés 10.000 kormát meg nem halad. A dohánytermelők azért voltak a tilalom alól kiveendők, mert a dohány egyedárút képezvén, azt a termelő másnak, mint az államnak el nem adhatja s nem szállíthatja. A 10.000 koronán aluli szállítások és vállalkozások pedig a fenti s egyéb feltételek mellett, azért voltak kiveendők, mert a csekélyebb összegű szállításokra nézve alig volna föltételezhető, hogy ezek a képviselő függetlenségét veszélyeztethetnék. A 2. pont a kormány és mások közötti ügyletek közvetítője és bizományosáról szól.