Főrendiházi irományok, 1896. XXII. kötet • 944-985. sz.
Irományszámok - 1896-964
92 964. szám új hajók hordképességet is alapul véve, az államsegélyből egy tonnára csak 9 korona 66 fillér esik. A társasággal kötött szerződésnek az államra nézve pénzügyi szempontból való előnyös voltát legvilágosabban igazolja az, hogy az esetben, ha a társaság a tervbe vett hajóbeszerzéseket szerződésen kivül eszközölné és ennek ellenében igénybe venné a tengeri szabad hajózásra nézve az 1893. évi XXII. törvényczikkben megállapított segélyeket, akkor ezen czímen az 1902. évtől 1917-ig terjedő időszakban, a jelenleg élvezett állami segélyen felül évenként átlag 490.506 korona segélyre és az illető hajók után adómentességre tarthatna igényt, ha pedig az új szerződés szerint teljesitendő járatszaporitások az eddigi alapon tengeri mértföldenként esedékes 1 korona 19 fillér segélye ellenében rendeztetnék be, akkor a szerződésileg eddig engedélyezett segély évenkénő 106.124 koronával szaporodna. Mindezen ellenszogáltatások helyett a létrejött megállapodások szerint a társaság részére, mint fentebb emlitve lőn, csakis a fennálló szerződésnek tiz évvel való meghosszabbítása és az új szerződés 27. §-ában megjelölt adó- és illeték-kedvezmények biztosíttattak. Meg kell még jegyeznem, hogy az esetre, ha az állami pénzügyek kedvezőbb alakulásával forgalmi összeköttetéseink nagyobb mérvű kiterjesztésére majdan újabb áldozatokat is lehet hoznunk, már most köteleztem az Adriát arra, hogy a kereskedelemügyi minister kívánságára rendkívüli nagy költségekkel és koczkázattal járó észak-amerikai járatok berendezésére is fog vállalkozni akkép, hogy legfeljebb évi 300.000 K külön segély ellenében, az új szerződés első 15 évében e viszonylatban évenként hat járatot fog berendezni. Habár a társaság a fentebb előadottak szerint gőzöseinek jelentékeny mérvben leendő szaporításáról azonnal köteles gondoskodni, és ennek következtében a társaság hajóraja legkésőbben 1902 év végéig már sokkal nagyobb lesz, mint a minőnek a régi szerződés lejártakor kellene lenni, mégis az új szerződésben (7. §.) fentartottam a társaság azon kötelezettségét, hogy az eddigi szerződés alapján, a szerződés utolsó 10 évében beszerzendő öt hajót is forgalomba állítsa, kikötvén azonban, hogy egyenlő feltételek esetén az Adria ezen hajóit Fiúméban építtesse. A mi a többi új hajók beszerzését illeti, nem lehet kilátásba venni, hogy a fiumei hajógyár az Adria által szerződésszerű (7. §.) kötelezettségéhez képest a legközelebbi két éven belül beszerzendő 10 hajót, megfelelő határidőben és árak mellett felépíthetné, a határidőknek évekre kitolásával járó késedelem pedig a tengerészet terén felmerült forgalmi igények kielégítését s a jelenlegi kedvező conjuncturáknak kihasználását veszélyeztetné, holott ezen körülmények képezik egyik főindokát a bemutatott szerződés megkötésének, illetve a fennálló szerződés meghosszabbításának. Ehhez képest sajnálatomra kivihetetlennek bizonyult annak megvalósítása, hogy az Adria társaságnak már legközelebbi hajó-beszerzései is kizárólag a hazai hajóépitő-ipar megerősítésére használtassák fel. A hazai hajógyártás és a magyar vasipar támogatása érdekében külön megállapodást létesítettem azonban a társasággal, mely szerint köteles új szerződése értelmében 1902. év végén beszerzendő 10 hajói közül kettőt egyenlő feltételek esetén a fiumei hajógyárnál készíttetni. Szerződésszerűig (8. §.) kikötöttem továbbá, hogy a Fiúméban végezhető javítási munkákat a társaság szintén egyenlő feltételek mellett, és a mennyiben az üzemi és forgalmi viszonyok azt megengedik, hazai vállalatnál tartozik végeztetni. Tekintettel annak fontosságára, hogy a forgalmunk ellátására rendelt hajók úgy minőség, mint használhatóság tekintetében igényeinknek mindenben megfelelők legyenek, a szerződésben (8. §.) külön határozatot vettem fel annak biztositása végett is, hogy az Adria új hajóit a szerződéses járatokra való alkalmaztatás előtt szakközegeimmel megvizsgáltathassam.