Főrendiházi irományok, 1896. XXII. kötet • 944-985. sz.
Irományszámok - 1896-968
172 968. szám. nak, — valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0 # i5 m. vastag kőlappal és ugyanilyen vastag kavicsboritással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabályszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára 1 galább 400 m 2 , és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi e czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetve belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel boritandók. III. Felépítmény. A pálya 1-435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23.6 kg.-nál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételök 6.000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1.000 kgrammot meg ne halarljon. A vágányok egymástóli távolsága — középtől-középig mérve — a helyi érdekű vasút saját állomásain 4.5o m.-nél, Ruma csatlakozó állomáson 4.75 m.-nél, a helyi érdekű vasút nyilt vonalán — ott, a hol az az india-vinkovcei vasúttal párhuzamosan halad — 4.o m.-nél, egyebütt pedig 3.6 m.-nél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számitott V 2 °/o-át, és azon kivül egy a 23.6 kg.-os sínrendszernek megfelelő teljes váltót és keresztezést egy egész kitérőhöz való teljes talpfacsoporttal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésre bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását, illetve behomokolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szám váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a sineket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyilt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban Tesznek alkalmazhatók, ha és a mennyiben azok az építés ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Épités alatt álló vasutvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a m. kir. államvasutak részletes feltétfüzetének a felépítményről szóló »W« fejezetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember 31-én 18.091. sz. a. kelt közmunka- és közlekedésügyi ministeri szabályrendeletnek (M. R. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s. k. 1.) idevágó határozmányai, — a mennyiben azok a feltétfüzet most emiitett megállapításaival ellentétben nem állanak — az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben maradnak.
