Főrendiházi irományok, 1896. XXII. kötet • 944-985. sz.

Irományszámok - 1896-966

966. szám. 119 Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest, szabványszerü szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m

2-nyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási keitek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras, vagy ár-, illetve belvizterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel boritandók. III. Felépítmény. A pálya 1.435 méter nyomtávval építendő. —A sinek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23.6 kgnál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendôk el, hogy igénybevételök 6.000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetczentiméterenként 1.000 kg.-ot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága — középtől-középig mérve — a helyi érdekű vasút saját állomásain 45 méternél, a nyilt vonalon, ott, a hol a helyi érdekű vasút a m. kir. államvasút fővonalával párhuzamosan, annak pályatestéhez hozzásimulóan halad, 4o m.-nél, egyebütt pedig .3:6 m.-nél kisebb nem lehet. Engedélyesek kötelesek a különböző felépitményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számitott Y

2 0

/o-At és azon kivül két, a 23"6 klgrmos sínrendszernek megfelelő teljes váltót és keresztezést két teljes kitérőhöz tartozó egész talpfacsoporttal együtt, tartalékul az épitési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani ; ezen tartalékokba azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépitményi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő épitési czélokra — ide értve a pálya- és tartozékainak bekavicsolását, illetve behomokolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szám váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsopoitokát, csavarokat és sinszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyilt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a mennyiben azok az építés ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasutvonalak felépítményeinek ideiglenes czélokra való használata tekintetében a m. kir. államvasutak részletes feltétfüzetének a felépítményről szóló »W« fejezetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember 31-én 18.091. sz. a. kelt közmunka-és közlekedésügyi ministeri szabályrendeletnek (M. R. T. 1874. évi 194. sz 686. s. k. 1.) idevágó határozmányai — a mennyiben azok a feltétfüzet most emiitett megállapításával ellentétben nem állanak — az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben maradnak. Az épitendő h. é. vasút mindkét vonalán együttesen 3.155 folyóméter állomási mellékvágány létesítése követelhető, mely hosszba azonban az ipartelepekhez vezető vágányok, vala-