Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
40 795. szám. Az elvont adóösszeg önként érthetőleg csak akkor képezheti alapját a birságnak, ha az pontosan meg is állapitható. Lehetnek azonban esetek, midőn az adóelvonás ténye kétségtelenül beigazolható, a nélkül azonban, hogy az elvont adóösszeg nagysága meg lenne állapitható. Az ily esetekre a javaslat a bírságot 300 koronától 10.000 koronáig terjedhető összegben határozza meg és ez a nagy latitude azért volt meghatározandó, hogy a mennyiben az adott körülményekből az elvont adóösszegre némileg következtetni lehet, az a fentebbiek szerint 150-szeressel megállapítandó birsággal arányba hozható legyen. Mindezen súlyos birságok alkalmazásának csak akkor van helye, ha az adóelvonás tényleg fenforog, míg ennek hiányában oly esetekben, a midőn a törvénynek, vagy a törvény határozatai alapján a törvény végrehajtása iránt kiadandó rendeletek egyéb határozatainak megszegése forog csak fenn, határozott összegben megállapított rendbirságról lehet csak szó, de ennek szintén oly vagyoni hátránynyal kell járnia, hogy a törvényes a végrehajtási rendeletek pontos betartását tényleg is biztosítsa. Ebből az indokból a javaslat 50 koronától 500 koronáig terjedhető rendbírságokat tervez, enyhébben, mint az osztrák törvény, hol a rendbírságok összege 25 frttól 1.000 frtig változik és a maximum tekintetében enyhébben, mint a német törvény, mely 3—5.000 márkáig terjedhető rendbírságokat ismer. 36. §. A törvénynek nem lehet czélja az, hogy az állam büntető joghatóságának szigorú kihasználásával bevételeit fokozza. Ebből az indokból és különösen tekintettel a javaslatba hozott súlyos bírságokra, úgy adóelvonásoknál, mint a törvény egyéb rendelkezéseinek megszegéseinél a büntetés elejtéséről kellett gondoskodni, arra az esetre, ha az adóköteles utólagos viselkedéséből jogosan lehet arra következtetni, hogy a szándékosság hiányzott és ezenfelül a kincstár jövedelmének megrövidítése kiegyenlittetett. Igen természetes, hogy erre nézve bizonyos meghatározott és rövid — a törvényjavaslat értelmében 15 napi — határidőt kellett megszabni, a mely határidőn belül az adóköteles a pénzügyi hatóságnál jelentést tevén és adóelvonás esetére az elvont adóösszeget lefizetvén, a maga részére büntetlenséget biztosit. 37. §. Az adó pontos lerovásának biztositékát — a birságokon kívül — az adó lerovásáért Való szavatosság kiterjesztése is képezi, a melynél fogva a felek egymást úgyszólván kölcsönösen ellenőrzik. Ez az elv a bélyeg- és illetéki törvények és szabályokban is kifejezést nyert, a hol meg van állapítva, hogy »a bélyeg- és illeték lerovásáért mindazok egyetemlegesen kezeskednek, a kik saját vagy más nevében bélyegköteles okiratot vagy irományt kiállítanak vagy elfogadnak.« (94. §.) Czélszerünek mutatkozik ezt az elvet az értékpapirforgalmi adóra nézve is alkalmazni, minthogy azonban az adóteher viselésére már csak másodsorban kötelezettekkel állunk szemben, nem lett volna helyén a 35. §-ban foglalt súlyos birságok alkalmazása és az elvont adóösszeg ötvenszeresével felérő birság is elegendő annak a ezélnak elérésére, hogy a szavatos kötelezettségeinek teljesítésére szorittassék. A szavatos is teljes mérvben szabadulhat az adóelvonás következményeitől, ha bizonyos határidőn belül az utólagos felbélyegzést maga eszközli vagy az adóelvonásról jelentést tesz, a mit a 36. §-ban foglaltak figyelembevételével a másodsorban kötelezett felekkel szemben még inkább biztosítani kellett.