Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
24 795. szám. Németországban is következetesen van keresztülvive az általános adókötelesség és daczára annak, hogy a német, törvényt ezenfelül még a kötjegykényszer is jellemzi, a gyakorlati életben a törvény ily irányú intézkedésének végrehajtása nehézségekbe nem ütközött. Ezt a most emiitett kötjegykényszert, a mely egyébiránt a franczia törvénynek is jellegzetes intézkedését képezi, én részemről az adó helyes biztosításának szempontjából nem tekinthetem oly fontosnak és elkerülhetlenül szükségesnek, hogy erre való tekintettel a forgalomnak régi és a gyakorlat által teljesen meghonosított formáin változásokat kívánnék életbeléptetni. Ebből az indokból az adó technikájának szempontjából inkább az osztrák törvénynek a gyakorlatban is bevált intézkedéseit tartottam szem előtt, különös figyelemmel arra is, hogy a mennyiben szoros gazdasági kapocs fűz bennünket össze Ausztriával, és a mennyiben tőzsdei szokásaink és az ügyletek formái is majdnem teljesen azonosak, könnyen felmerülhetne itt is az a veszély, hogy az ügyletek formáinak erőltetett változása folytán forgalmunk egy részét Ausztriába tereljük. Ennek daczára a törvényjavaslat intézkedései nem foglalják magukban az osztrák törvény rendelkezéseinek változatlan recipiálását és, a részletektől eltekintve, alapvető intézkedéseiben is lényeges eltérések mutatkoznak. Az adó körét illetőleg az eltérésre már fentebb volt szerencsém utalni és e helyütt még azt tartom felérni itendönek, hogy a törvényjavaslat szerkezete jóval egyszerűbb az osztrák törvényénél, mely igen sok ügyletcsoportot állit fel, mig a javaslat tulajdonképen csak három csoportot ismer, a minek főelőnye az, hogy az adólerovás teljesítése három tényezőnél : a leszámoló irodánál, az alkuszoknál és az értékpapír-kereskedőknél központosítva van, a mi által pedig az ellenőrzés hatályosabbá és szigorúbbá válik. Továbbá lényeges eltérés abban mutatkozik, hogy mig az osztrák törvény adóegységül majd a tőzsdei kötést, majd pedig bizonyos értékösszeget vesz fel, addig a javaslat állandó adóegységet állapit meg, a mint ez a forgalmi adók mint vagyonadók jellegével inkább össze is egyeztethető. Mindezek tekintetében egyébiránt a részletes indokolásra utalván, mielőtt erre áttérnék, e helyütt még csak azt kívánom megjegyezni, hogy e törvényjavaslatot 1898. évi április hó 28-án és 29-én az adó által érdekelt körökből alakított szaktanácskozmány elé terjesztettem, a mely tanácskozmány folyamán nyilvánitott óhajtásokat, a mennyiben a javaslat alapvető intézkedéseivel és a kincstár érdekeivel összeegyeztethetők voltak, lehetőleg figyelembe vettem. 1. §• A forgalmi adók természetéből kifolyólag az értékpapirforgalmi adó tárgyát az értékpapirforgalomban felmerülő ügyletek képezhetik csak: Ennek az elvnek ad kifejezést a törvényjavaslat 1. §-a, de e mellett nem hagyható figyelmen kivül, hogy az adókötelesség megállapítása, az adónak kivetése és lerovása szempontjából alakilag azok az okiratok jelentkeznek, mint a megadóztatás tárgyai, a melyeknek kiállítása a javaslat további rendelkezései alapján az adóalanyok kötelességévé tétetik.. Ebben rejlik indoka aunak, hogy a javaslat több helyütt, daczára annak, hogy az 1. §-ban csak az ügyleteknek adókötelességét lehetett meg állapítani, adóköteles és adómentes okiratokról emlékezik meg. 2. §. A forgalmi adók tekintetében az általános részben előadottakhoz képest az adóköteles értékpapirforgalom tárgyát csak azok az értékpapírok képezhetik, a melyek tőkebefektetésre alkalmasak és mint ilyenek képesitvék arra, hogy kereskedelmi forgalom tárgyául szolgálhassanak.
