Főrendiházi irományok, 1896. XVII. kötet • 752-764. sz.
Irományszámok - 1896-757
757. szám. 293 sen elvált egyénektől a házasságukból született és életben levő gyermekek számát tudakolja s végül a 13. és 14 kérdések, melyek a ház- ós földbirtokra ós bérletre nézve fognak a népesség egyes osztályaira nézve jellemző ós igen becses felvilágosításokat nyújtani, megyjegyezvén, hogy ez utóbbi kérdések csakis ezen szocziális szempontból vétettek fel a számlálólapra s hogy ezen kérdések alapján, úgy azon okból, mivel ez esetben a felvételnek a mívelósi ágak részletezésével kellene történnie, valamint azért is, mivel a jogi személyek és a népszámlálás idején az országból távollevő magánszemélyek birtokai a felvételből kimaradnak, tulajdonképeni földbirtok-statisztika nem készithető és ilyen nein is terveztetik. Különösen nagy gond fordíttatott ezúttal a foglalkozási viszonyoknak pontos és részletes kiderítése czéljából a foglalkozásra ^vonatkozó kérdéseknek, főképen pedig a bányászat, ipar, kereskedelem és forgalom körébe tartozó egyénekre vonatkozó kérdéseknek, a melyek a terjedelemben megnevekedett számlálólapnak egy külön oldalát foglalják el, lehetőleg szabatos és kimerítő módon való szövegezésére. A számos új kérdés és al-kérdőpont között, a melyek a foglalkozások pontos számbavételét czólozzák, e helyen is különösen ki kell emelni a szoozialis Szempontból fontossággal biró kérdéseket, a milyenek pl. az alkalmazottak keresményére, munkaidejére az alkalmazás (hely) nélküli állapotra vonatkozó kérdések, stb. A- házi gyűjtői vek is lényeges átalakuláson mentek keresztül, a mennyiben egyrészt az épületek rendeltetésére, tetőzetére és falazatára vonatkozó tudnivalók, a melyekre nézve az 1890. évi népszámlálás alkalmával az adatok rovatos kimutatás alakjában voltak kitöltendők, ezúttal világosai than, kérdés alakjában szö végeztettek, másrészt pedig a házigyüjtőív a számlálólapokkal közvetlenebb kapcsolatba hozatott, a mi -a házigyüjtőívnek az összeirási munkálat ellenőrzésére való alkalmazását a házigyüjtőíveknek ezen, bár másodrendű, de mégis nagyfontosságú feladatát nem csekély mértékben megkönnyíti. Ugyanezen szempontból a községi gyüjtőív is, mely viszont az egyes házigyüj tői vekben foglalt legfőbb adatok összesítésére és egyszersmind annak ellenőrzésére szolgál, hogy az összeírásból egy ház sem maradt e ki, szintén jelentékenyen tökóletesittetett. Ezekben röviden ismertetvén az 1900. évi népszámlálás tárgyát, módszerét és az , alkalmazandó kérdőíveket, meg kell még említeném, hogy a népszámlálás oly statisztikai adatgyűjtés, a mely kizárólag a magánszemélyek bevallásán alapszik, a mennyiben még abban az esetben is, a midőn a számlálólapot vagy házigyüjtoívet az arra első sorban kötelezett családfők, háztulajdonosok akár személyesen, akár megbízottjuk által maguk kitölteni nem képesek, az adatokat a számláló biztos az illetők bevallása alapján és az ő felelősségükre tölti ki. Ennélfogva mindazok a szigorú rendelkezések is, a melyeket az 1897. évi XXXV. t.-czikk az adatszolgáltatók kötelezettségére ós felelősségére megállapit, a népszámlálásra is alkalmaztatni fognak, még pedig természetesen nemcsak a tulajdonképeni népszámlálási munkálatra, hanem mindazon pótlólagos adatgyűjtésekre ós felvilágosításokra is, a melyek netalán a számlálólapok vagy házigyüjtőívek hiányai; a kibocsátandó részletes utasításoknak nem megfelelő vagy valósziiiűtlennek látszó adatokat tartalmazó kitöltése következtében utólag válnak szüksógosekké. (A népszámlálásnál alkalmazandó adatgyűjtő mintákat lásd a mellékletek 65—70. lapjain.) Budapesten, 1899. évi október hó 11-én. HeyedÜs Sándor s. k. t hcrcskaklcmätjyi m. kir. Minister.
