Főrendiházi irományok, 1896. XVII. kötet • 752-764. sz.
Irományszámok - 1896-752a
753. szám. 9 kellett készülve lenni arra, hogy az osztrák bizottság az ezen — annak idején magyar részről javaslatba hozott — számitási módra visszanyúl, melynek elfogadása részünkről nem volna megtagadható, mert nem volna a magyar bizottsághoz méltó, hogy oly számitási módozatot, mely épen magyar részről lett javaslatba hozva akkor, midőn a magyar érdek szempontjából kedvező eredményt szolgáltatott, ugyancsak magyar részről visszautasíttassék, midőn a végeredmény reánk nézve kevésbé kedvező. Ez okból már 1898-ban is az akkori magyar országos bizottság az 1895 végéig terjedő adatok alapján ugyanezen módozat szerint megejtette a számitást, mely akkor Magyarországra nézve 33*3°/o-os kvótát eredményezett ; ezen számitás után annál nagyobb megnyugvással lehetett részünkről a 32°/o-os kvótát javaslatba hozni. Azóta amaz adatok az 1896-iki és 1897-iki zárszámadások alapján ki Jettok egészitve, ugy hogy a jelenlegi számitás alapjául az 1888—1897-ik évi adatok vétethettek. Ezen számitás, mely ezen jelentéshez csatolva van, Magyarországra nézve a 2°/o-os praecipuummal együtt 33'8*°/o kvótát eredményez. A magyar országos bizottság tehát, hogy az alkudozásra némi tér maradjon, nem ezen teljes számot, hanem csak 33°/o-ot hozott javaslatba az osztrák 35°/o-al szemben. Ekként a tárgyalások eleinte Bécsben, aztán Budapesten a 33 — 35% közt mozogtak ós azoknak folyamán a két bizottság közt csakugyan közeledés is törtónt, sőt a magyar bizottság a fentemiitett politikai okokból ós hogy a kvótának alkotmányos utón való megállapitása lehetővé váljék, hajlandó lett volna még az imént kimutatott 33 84°/o-on is, habár nem jelentékeny összeggel, de mégis néhány tizeddel feljebb menni. Az osztrák bizottság azonban ámbár lépésenként 84-525°/o-ig leszállott, mégsem volt arra birható, hogy a maga igényeit a magyar részről megjelölt határig t. i. 34-2ó°/o-ig leszállítsa, a magyar bizottság pedig saját felelősségének szempontjából az általa végsőnek jelzett tételen túl nem mehetett és igy — megegyezés nem jővén létre — nem maradt egyéb hátra, mint a november 17 én tartott ülésben a tárgyalás sikertelenségét konstatálni, mely alkalommal mindkét bizottság a feletti sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a kvótakérdéseknek bizottsági utón való megoldása ezúttal sem volt elérhető, kijelentvén egyszersmind mindkét bizottság, hogy mindazon számbeli javaslatok, melyek a tárgyalások folyamán akár az egyik, akár a másik részről tétettek, csakis azon esetre vonatkoztak, ha a bizottságok közötti egyetértés létre jő, a mi nem sikerülvén, ezen ajánlatok egytől-egyig érvényüket vesztették, meg nem történteknek tekintendők és a jövőre nézve semmi tekintetben praejudiciumot nem képezhetnek. Az ügynek ilyetén stádiumában előtérbe lépett a két kormánynak az 1867: XII. t.-cz. 19. §-ában kötelességükké tett befolyása, minek az az örvendetes eredménye volt, hogy az osztrák ministertanács elnöke már a tárgyalások félbeszakitása utáni harmadik napon arról órtesithette a magyar királyi ministerelnököt, miszerint az osztrák bizottság hajlandó a tárgyalások fonalát újból felvenni ós a két bizottság legutóbbi ajánlatai közt fekvő arányszám alapján a megegyezés lótesitósót megkisórleni, feltéve, hogy ez eszme a magyar országos bizottság részéről rokonszenves fogadtatásra talál. Az osztrák bizottság ezen határozatát a magyar kir. ministerelnök november 21-ón hozta a magyar országos izottság tudomására ós ezen bizottság — fontolóra vevón, hogy egyfelől pénzügyi szemP ° n * lj S számbavehető azon különbözet, mely a két bizottság utolsó javaslatait egymás e választja, másfelől pedig újból megmérlegelvén azon nagy erkölcsi előnyt, melyye a v akórdésnek parlamenti utón való megoldása a monarchia mindkét államára nézve bír - a maga részéről is késznek nyilatkozott a tárgyalások folytatására ós felhatalmazta elnökét, hogy ezen határozatról az osztrák országos bizottság elnökét értesítvén, e bizottság tagjait Budapesten való megjelenésre meghívja. Az osztrák bizottság a FŐRENDI IROMÁNYOK. XVJI. 1896 1901.
