Főrendiházi irományok, 1896. XIV. kötet • 602-639. sz.
Irományszámok - 1896-602
26 602. szám. 1. megállapítandó az a határidő, a meddig az államjegyek a magánforgalomban fizetéskép általánosan elfogadandók ; 2. megállapítandó az a határidő, a meddig az államjegyek az állami pénztáraknál fizetésül elfogadandók ; 3. megjelölendők a pénztárak, melyek a beváltásra előmutatott fölmondott államjegyeket beváltani tartoznak ; 4. megállapítandó az az utolsó határidő, a meddig az erre külön megjelölendő pénztárak az államjegyeket még beváltják, és a melynek lejártával az állam minden beváltási kötelezettsége az államjegyekkel szemben megszűnik. Az 1. alatt megjelölt határidőt a jelen törvény az államjegyek fölmondása iránt intézkedő rendelet kibocsátásától számított másfél évre, a 2. alatt megjelölt határidőt a rendelet kibocsátásától számitott két évre, a 4. alatt megjelölt határidőt pedig a rendelet kibocsátásától számitott hat évre szabja. Megjegyzem, hogy ezek a határidők ugyanarra az időtartamra terjednek, mint azok, a melyek az 1894. évi XXIV. törvényczikkel az egyforintos államjegyek beváltásánál állapíttattak meg. Minthogy azt kell feltételeznem, hogy az egy-forintos államjegyek a forgalomnak még szűkebb ereiben oszlottak meg, mint a most beváltandó, nagyobb czímletű államjegyek; úgy vélem, hogy a javasolt határidők nincsenek oly rövidre szabva, hogy az által magánérdekek veszélyeztetnének. Nevezetesen az utolsó beváltási határidő olyképen van megállapitva, hogy e megállapításban kellő bizlositékot látok arra nézve, hogy a magánosok károsodása a beváltás elmulasztása folytán minél szűkebb térre szorittatik. A szóban levő határidők megállapítására vonatkozó javaslatokra e mellett, a közönség érdekeire való figyelem mellett, a másik mérvadó szempont az volt, hogy a beváltási műveletnek minél gyorsabb lefolyása biztosittassék. Az V-ik czikk arról intézkedik, hogy a fölmondott államjegyek beváltása és pótlása a forgalomban minő fizetési eszközökkel történik. A beváltás más törvényes fizetési eszközök ellenében történik, a melyek azonban államjegyek nem lehetnek. A beváltási művelet nem fedezhető államjegyek kiadása utján. Ez az elvi rendelkezés megfelel az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkében az egy-forintosok beváltására nézve kimondott és azóta, úgy az 1894. évi XXIV. t.-cz. alapján végrehajtott műveletnél, mint ezúttal is szem előtt tartott annak az elvnek, hogy a forgalomban levő államjegyek bevonásával pénzforgalmunk az államjegyektől valósággal és véglegesen megszabadítandó. A beváltandó államjegyek pótlására a forgalomban 32 millió írt erejéig Öt-koronás ezüstérmék hozandók forgalomba és 80 millió frt erejéig az Osztrák-magyar bank által tiz-koronás bankjegyek bocsátandók ki. Azokat az indokokat, a melyek arra vezettek, hogy a beváltott államjegyeknek a forgalomban való pótlására ezeket a fizetési eszközöket hozzam javaslatba, az előfekvö törvényjavaslatok általános indokolásában már volt szerencsém előadni. A forgalomba hozandó ezüst öt-koronások és a kibocsátandó tiz-koronás bankjegyekre vonatkozó külön megállapodások a III. és IV. sz. (393. és 394.sz.) alatt előterjesztett törvényjavaslatokban foglaltatnak. A VI. czikkben megállapodás történt abban, hogy a beváltási művelet végrehajtásával az Osztrák-magyar bank bizatik meg, mivel kapcsolatosan az ezüst öt-koronások kiadása is a bank utján történik. Az Osztrák-magyar banknak megbízatása a fölmondott államjegyek beváltásával Összefügg azzal a körülménynyel, hogy a beváltandó államjegyek túlnyomó részének pótlására rendelt fizetési eszközöknek, a tiz-koronás bankjegyeknek kibocsátó helye szintén az Osztrák-magyar bank.
