Főrendiházi irományok, 1896. XIV. kötet • 602-639. sz.
Irományszámok - 1896-602
692. szAm. 23 200 millió államjegy beváltásáról intézkedett, végül pedig az által, hogy Ausztria 1893. óta 30 millió forint értékű sóbányautalványt törlesztett. Az 1867. évi XV. törvényczikkben megállapított összefüggés a sóbányautalványok és az államjegyek forgalma között azonban mindeddig változatlanul fennáll. A sóbányautalványok azokhoz az adósságokhoz tartozván, a melyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez Magyarország az államadóssági járulékkal hozzájárul, ennek az adósságnak rendezése, tehát a sóbányautalványok helyett forgalomban levő államjegyeknek törlesztése is, kizárólag Ausztriát terheli. Minthogy azonban az érmeszerződés XIX. czikke végre nem hajtható, illetőleg az államjegyek ügye végleg nem rendezhető a nélkül, hogy a sóbányautalványokkal kapcsolatban forgalomban levő államjegyek is bevonassanak, a jelen egyezményben oly rendelkezéseket is fel kellett venni, a melyek ezeknek az államjegyeknek beváltására vonatkoznak. így a jelen törvénybe iktatandó egyezmény e czikkében mindenekelőtt elrendeltetik, hogy az egyezmény megkötésének napjától kezdve a sóbánya-utalványok és az államjegyek forgalma közötti összefüggés megszűnik ; ettől a naptól fogva tehát sóbánya-utalványok helyett államjegyek nem adhatók többé ki. Ki mondatik továbbá, hogy azokat az államjegyeket, a melyek sóbánya-utalványok pótlására lettek kiadva, az ausztriai államkincstár váltja be, és pedig kizárólag saját költségén. Megállapítandó az is, hogy melyek azok az államjegyek, a melyek a forgalomban sóbányautalványokat pótolnak. A még forgalomban levő csekély számú egy-forintos államjegy az 1894. évi XXIV. törvényczikkel elrendelt államjegybeváltási müvelet keretébe tartozván, itt kizárólag az öt-forintos és ötven-forintos államjegyek jöhetnek csak szóba. Minthogy az öt-forintosokból és ötven-forintosokból 112 millió forint tartozik a közös költségen beváltandó államjegyek közé, az ezekből az államjegy-czímletekből az egyezmény megkötése napján 112 millió forint" levonásával forgalomban levő többi ily államjegy pótol a forgalomban sóbánya-utalványokat. Az ausztriai államkincstár továbbá kötelezettséget vállal, hogy ezt a beváltási müveletet az egyezmény megkötése napjától számitott egy éven belől lebonyolítja. Ez a beváltás nem történik fölmondás utján. Az operácziónak ez a része ugyanis, a mint az a jelen egyezmény IV. czikkében foglalt rendelkezésekkel való összehasonlításból kitűnik, a közös költségen végrehajtandó beváltási művelettől abban az irányban is elkülönítve bonyolittatik le, hogy azt idő szerint megelőzi. Minthogy pedig csak az utóbbi, a közös költségen végrehajtandó beváltási művelet során lesznek az öt-forintos és ötven-forintos államjegyek fölmondhatók, az osztrák pénzügyministerium ezt a kizárólag saját költségén eszközlendő beváltást akként fogja végrehajtani, hogy az állami pénz!árakba befolyó öt- és ötven forintos államjegyből a beváltási kötelezettségének megfelelő összegű államjegyeket visszatartja, illetőleg ezen összeg erejéig ily államjegyeket más törvényes fizetési eszközök ellenében bevált. E tekintetben a következőket kell még előadnom : A mig a közös költségen beváltandó államjegyek helyett a forgalomnak egyenlő öszszegben olynemü fizetési eszközök fognak rendelkezésére bocsáttatni, a melyek eddig rendelkezésérc nem állottak, nevezetesen tiz-koronás bankjegyek és ötkoronás ezüst érmék, ugy, hogy a fizetési eszközök Összforgalma az államjegyek beváltása daczára e műveletből kifolyólag mit sem változhatik, addig az osztrák államkincstár által saját költségére eszközlendő ez a beváltás olykép van kilátásba véve, hogy a beváltandó államjegyek helyébe más, új fizetési eszközök nem bocsáttatnak forgalomba. A monarchia két államának pénzforgalmára azonban abból, hogy a es. kir. pénzügyminister a sóbánya-utalványokkal egybefüggő államjegyeket a nélkül váltja be, hogy azokat
