Főrendiházi irományok, 1896. XIV. kötet • 602-639. sz.
Irományszámok - 1896-602
602.. szám. 21 Az Osztrák-magyar bank ma érvényes alapszabályai 111. czikkének értelmében az államjegyek kényszerforgalmának, vagyis annak az általános kötelezettségnek, hogy az államjegyek fizetésképen elfogadandók, megszűntével, életbe lép a bank készfizetési kötelezettsége. E szerint a most lejáró bankszabadalom értelmében, ha az alapszabályok ide vonatkozó határozatai változatlanul érvényben maradnak, az Osztrák-magyar bank az államjegyek kényszerforgalma megszűntének egyszerű ténye folytán kénytelen lenne szabadalma elvesztésének terhe alatt a maga részéről a készfizetéseket felvenni. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy valutareformunk nem csupán a kényszerforgalmú államjegyek rendezését vette kilátásba, hanem egyúttal az érték megváltoztatását is, az ezüstértékre alapitott papirforgalom helyébe az aranyvaluta behozatalát tűzte ki czéljául, a bankkal szemben alig helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy az államjegyek kényszerforgalmának megszüntetése magában véve és azonnal azzal a következménynyel járjon, hogy a bank a készfizetéseket a maga részéről felvegye és fenn is tartsa. Arra, hogy a bank feladatának folyton tudatában maradjon, a szervezetben rejlő garancziáktól eltekintve, elég biztositékot látok abban a tervezett rendelkezésben, hogy az államjegyek kényszerforgalmának megszűnte után, a törvényhozások a készfizetések felvételét bármikor elrendelhetik. A módosítandó bankalapszabályokba felveendő e rendelkezéssel kapcsolatban áll az államjegyek teljes beváltásáról szóló I. számú (391. sz.) javaslat XII. czikkében tervezett az az intézkedés, a melynek értelmében a két kormány kölcsönös kötelezettséget vállal arra, hogy abban az id őpon tban, a mid őn az államjegyek kényszerforgalma megszűnik, mindegyik kormány saját törvényhozásának elhatározását a készfizetések felvételének elrendelése ügyében ki fogja kérni. E kötelezettség megállapításából az, hogy az államjegyek kényszerforgalmának megszűntével a készfizetések azonnal el fognak rendeltetni, Önérthetően nem következik, mert az ez időpontig még hátralevő s a törvénynek .hatálybaléptétől számított három évvel jelezhető idő esélyeit nem ismerjük. Ugyanebből az indokból a készfizetések felvételének időpontját már ma megállapítani nem lehet, ha nem is hallgathatom el abbeli meggyőződésemet, hogy a most tervezett intézkedések végrehajtása, a jegybank czéltudatosan előkészített és folytatott működése, önérthetőleg és mindenek fölött pedig az általános gazdasági előfeltételek megléte mellett a kényszerforgalom megszűntekor a törvényhozásnak a készfizetések elrendelését javaslatba is fogjuk hozhatni. A mit már ma megtehetünk, az a főnnebb emiitett kölcsönös kötelezettségnek megállapítása, a melynek czélja, biztosítani azt, hogy a valutarendezés teljes végrehajtása a jövőben is a két kormány közgazdasági politikájának előre meghatározott czélját fogja képezni és csakis ez a kötelezettség akadályozhatja meg, hogy a művelet, a melynek végrehajtására a két állam 1892-ben megszerződött, saját mulasztásunk folytán félrendszabályokkal végződjék. * * A VIII. sz. (398. sz.) alatt előterjesztett tör vényj avaslat szükségszerű folyományát fogja képezni egyfelől annak, hogy az ausztriai államkincstár az u. n. 80 milliós adósságból egy részt törleszt, másfelől, hogy a bank a szabadalom meghosszabbítása alkalmából ebből az adósságból egy részt leir s a bank tisztajövedelméból a két államot megillető rész, nemkülönben az egyéb, a bankszabadalomból eredő állami bevételek többé nem ennek az adósságnak a törlesztésére fordíttatnak, hanem készpénzben kifizettetnek. Az ügyek itt tervezett szabályozása alakilag és tartalmilag teljesen megfelel ugy az eddigi törvényes állapotnak, mint a bankkal létesített pénzügyi természetű megállapodásoknak. Az utóbbiakról a szabadalmi törvényjavaslat indokolása közben részletesen lesz szerencsém számolni.
