Főrendiházi irományok, 1896. XIV. kötet • 602-639. sz.
Irományszámok - 1896-602
18 602. szám. A IV. (394. sz ) szám alatt előterjesztett törvényjavaslat a már imént emiitett intézkedéseken kivül még a kibocsátandó tiz-koronás bankjegyek fedezetekép az Osztrák-magyar banknál lefizetendő arany értékérmék lefizetését és az ezekre a lefizetésekre nézve a jövőben érvényes rendelkezéseket szabályozza. Az V. szám (395. sz.) alatt előterjesztett törvényjavaslat, a mely a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya közöttaz Osztrákmagyar banknál a m. kir. pénzügy mi nisteriu m ésacsász. kir. pénzügyministerium által arany értékérmékben teljesitett, illetőleg teljesitendő lefizetések tárgyában kötendő egyezményről szól' rendelkezik azokról az arany lefizetésekről, a melyekkel a két péuzügyministerium a banktól ezüst-forintosokat fog megszerezni, hogy azokból öt-koronásokat verethessen, ezenkivül e javaslat még az Osztrák-magyar banknál mind a két államkincstár által egy tételben lefizetett, illetőleg az ausztriai államkincstár által külön még egy tételben lefizetendő arany érmékre is vonatkozik. Az egyik tétel az, a mely az 1894. évi XXIV. t.-cz. alapján a két állam kormányai között kötött egyezmény alapján az Osztrák-magyar banknál lefizettetett. Fizetett pedig a 200 millió forint államjcgy beváltására a magyar kincstár 477 millió forintot, az ausztriai 111-3 millió forintot, összesen mindketten 159 millió forintot husz-koronás aranyokban. Az emiitett egyezmény ugyancsak ezt az aranylefizetést csak az Osztrák-magyar bank 1897. év végével lejáró szabadalmának tartamára szabályozta és az V. czikk 6. pontjában akként intézkedett, hogy az egyezmény tartalma a baukszabadalom megújítása esetén végleg rendezendő. E rendelkezés érvényét az 1898. évi I. törvényczikk 2. §-a alapján a bankkal kötött egyezményben legkésőbb 1898- évi deczember hó 31-éig terjedő hatálylyal meghosszabbítottam. A végleges rendezés iránt az V. szám (395. sz.) alatt előterjesztett törvényjavaslatban történik gondoskodás. A másik tétel, a melyre ez a törvényjavaslat még vonatkozik, az ausztriai állam kincstár részéről a bankot cselekvőleg illető, úgynevezett 80 milliós adósság részbeni törlesztésére szintén husz-koronásokban lefizetendő 30 millió forintból áll. Azok az aranylefizetések tehát, a melyekre a IV. és V. (394. és 395. sz.) szám alatt előterjesztett törvényjavaslatok vonatkoznak, a következők: 1. a két államkincstár által a tiz-koronás bankjegyek fedezeteképen lefizetett a. é. 80 millió frt ; 2. a két államkincstár által az ezüst öt-koronások veretesére megszerzendő ezüst-forintosok fejében lefizetett a. é. 32 millió frt; 3. a két államkincstár által az 1894. évi XXIV. t.-ez. alapján kötött egyezmény értelmében lefizetett a. é. 159 millió frt; 4. az ausztriai államkincstár által az úgynevezett 80 milliós adósságra lefizetett a. é. 30 millió fit, a két államkincstár e szerint az Osztrák-magyar banknál valutarenflczési czélokra eddig és a jelen javaslatok értelmében összesen 301 millió a. é. forintot fizetett és fizet le aranyban. Az előterjesztett törvényjavaslatokban ezekre az összes tételekre nézve érvényesített szándék abba foglalható össze, hogy ezek az összes lefizetések a valutarendezés czéljaira biztositandók. Ebből az elvből kifolyólag a két kormány befolyása az összes aranytételek sorsára a készfizetések felvételéig kisebb-nagyobb mérvben megóvandó. A bank készfizetési kötelezettségének életbeléptével azonban az összes aranytélelek a bank feltétlen tulajdonába mennek át. Az egyes lefizetések természetéből folyólag ez az elvi rendelkezés nincs az összes felsorolt aranytételekre nézve egyenlő mérvben érvényesitve.
