Főrendiházi irományok, 1896. XII. kötet • 566-594. sz.

Irományszámok - 1896-593

346 593. szám. 2-ik melléklet az 593 számú irományhoz. Indokolás, „a cznkoradóról szóló 1888 : XXIII. t.-cz. határozmányainak részben való módosításáról és az 1881. évi IV., 1883. évi V. és 1887. évi XLVII. íörvényezikkeknek a czukorfogyasztási adóra vonatkozó határozmányainak megszüntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. A czukorkiviteli jutalmaknak Németországban bekövetkezett felemelése által előidézett kényszerhelyzetben már az 1896. évben terjesztettem volt be egy törvényjavaslatot, melynek czélja volt, hogy a monarchia czukoriparának a világpiaczon való versenyképességének feniartása érdekében ennek számára legalább azok a kiviteli jutalmak biztosíttassanak, melyeket a czukoradóról szóló 1888. évi XXIII. t.-cz, megállapított, de melyek teljes kiméretükben nem érvényesülhettek azon okból, mivel a czukorkivitel növekedése következtében a czukorgyártelepek által teljesítendő volt jutaimi megtérítések folytán a tényleges jutaimi tételek mérve kisebbedett. Az 1896. évi XIX. t.-cz. által azonban a czukorkiviteli jutalmaknak csak időleges emelése terveztetett, mert azon időben reményleni lehetett, hogy a megindított diplomatiai tárgyalások alapján a czukorkiviteli jutalmak nemzetkőzi egyezmény utján megszüntethetők, vagy legalább leszállíthatok lesznek. Sajnos azonban, ezeknek a tárgyalásoknak idáig még eredménye nem lett; sőt a helyzet azóta még annyival roszabbodott, hogy 1897. évben Francziaország az ott eddig is már fennállott magas összegű rejtett kiviteli jutalmak mellé nyilt kiviteli jutalmak engedélyezését is elhatározta, és felhalmozott czukorkészleteit olyan mérvű kiviteli jutalmak védelme alatt viszi most a világpiaczra, melyek a Németországban és a nálunk engedélyezett kiviteli jutalmakat jóval meghaladják. Ehhez járul még az, hogy Németország czukortermelését oly mennyiségben contingentât, mely eddigi legnagyobb mérvű termelését megközeliti, mi által a túltermelést annyira fokozta, hogy ennek következtében a czukor ára eddig nem ismert alacsony összegre szállt alá. Ilyen körülmények között monarchiánk czukoripara, mely mezőgazdaságunkra, valamint külkereskedelmünkre nézve is egyaránt nagy fontossággal bír, teljesen ki lenne szolgáltatva a vele versenyzőknek abban az esetben, ha attól a részére jelenleg engedélyezett jutalmak most megvonatnának vagy leszátliItatnának. Habár tehát a kormány most is, mint korábban, a kiviteli jutalmak megszüntetése mellett foglal állást és ennélfogva ezeknek a jutalmaknak nemzetközi egyezmény utján való