Főrendiházi irományok, 1896. XII. kötet • 566-594. sz.
Irományszámok - 1896-566
6 566. szám. seknek tart. Az osztrák bizottság előadója e helyett a magyar országos bizottság javaslatára minden tüzetes számitás és bizonyitás nélkül, csak élő szóval tett egy pár futólagos megjegyzést és a két hetes albizottság október 11-iki ülésében egy egészen új számitást terjesztett elő, a melyben , úgy az egyenes, mint a közvetett adóknak nettó-jövedelmei lettek alapul véve és melynek végeredménye az, hogy a Magyarországot terhelő qaóta kitenne praecipuum nélkül 38*597, a praecipuum hozzászámitásával pedig 33"965. — Ezen számitás, a melynek részletei az e jelentést kísérő mellékletek közt találhatók, október 20-án hivatalosan is lett közölve a magyar országos bizottsággal, a mely azt november hó 3-án tartott ülésében tárgyalás alá vévén, constatálta, hogy — csak néhány példát emlitve — a számitásból ki van hagyva mind a két oldalon a sör- és a boradó, hogy a zárt városok adójából benmaradt a Bécsben és Triestben szárnyasok és vad után szedett adó, a többi pedig levonatott az osztrák számitási alapból, hogy a számitás úgy az egyenes, mint a közvetett adóknál a nettó-eredményekre van ugyan alapitva, nettó alatt azonban nemcsak a kezelési és beszedési költségekkel kevesbített bruttó-jövedelmek értetnek, hanem az az összeg, mely még további önkényszerű levonások után marad; igy — ismét csak néhány példát idézve — le vannak vonva az adóvisszatéritések és kiviteli jutalmak a czukornál és a szesznél, mig a magyar részről levonandóknak jelzett átfutó tételek, illetőleg egyoldalú adók közül nem vonatott le az általános jövedelmi pótadó; a földtehermentesitési pótlékokból pedig csak az a rész, a mely a kötvényekre szükségeltetik; végre az italmérési illeték és adóknál az az eljárás lett követve, hogy mivel a söradó és a boradó a számitásnál egyáltalán nem szerepel, az italmérési illeték és adónak a szeszre vonatkozó hányada van felszámitva, a magyar közvetett adóknál, levonatván belőle arányszámitás utján az az összeg, mely a jövedelmi részletből a kártalanítási kötvények kamatjára és tőketörlesztésére esik; szóval ezen legújabb számitási javaslat, nagyban és egészben nem egyéb, mint egy régi és többször megczáfolt osztrák álláspontnak megújítása, a magyar álláspontnak pedig úgy alapelveiben, mint részleteiben teljes mellőzése. — A magyar országos bizottság ennélfogva nemcsak a szóban álló javaslatot, úgy az elvre, mint a számitás módjára nézve, merőben elfogadhatlannak tartja, de a tárgyalások folytatásától sem várhatott kedvező eredményt, mert teljesen eltekintve az elvi állásponttól, már eleve is sikertelennek kellett tartania oly alkuvást, melyben az egyik fél, miután korábbi javaslatai már is elfogadhatlanoknak voltak jelezve, erre azzal felel, hogy a folyamatban levő tárgyalások alatt fel se merült számitás alapján még magasabb quótát követel annál, melyet előbb maga javasolt vala. Mindezeknél fogva a magyar országos bizottság november 3-án hozott határozatában nemcsak az osztrák bizottság legújabb számítását jelezte olyannak, a mely nem alkalmas arra, hogy további tárgyalásoknak alapját képezhetné, hanem legnagyobb sajnálatára egyszersmind kénytelen volt constatálni azon tényt, hogy a két quóta-bizottság közt az egyetértés helyre állítása nem sikerült. A magyar országos bizottság ebbeli határozatát tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot az osztrák bizottság november 16-án tartott ülésében vette tárgyalás alá, mely tárgyalás eredménye szintén jegyzőkönyvi kivonat alakjában lett a magyar országos bizottsággal közölve, illetőleg az osztrák bizottság részéről is sajnálattal lett kijelentve, hogy a két bizottság közti hosszas tárgyalások eredményhez nem vezettek. Ezen jegyzőkönyvi kivonat a magyar országos bizottság 1898. november 28-án Budapesten tartott ülésében lett előterjesztve és ámbár ezen osztrák üzenetben számos oly állítás foglaltatik, a mely ellen magyar részről igen nyomós kifogások tehetők, ezen részletek mégis az ügy jelen stádiumában oly alárendelt jelentőséggel birnak, hogy a magyar bizottság a polémia folytatását czélszerünek nem tartotta, hanem újból constatálván a tárgyalások eredménytelenségét, a magyar országos bizottság működését befejezettnek nyilvánította.
