Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.

Irományszámok - 1896-356

356. szám. 69 A 6. §. megállapításánál, mely a hivatalból való megszüntetés iránt intézkedik, abból a szempontból indultam ki, hogy az állami kezelés hivatalból, tehát az érdekelt birtokos megkérdezése nélkül is, csak akkor szüntethető meg, ha maga az ok is megszűnik, melynek alapján az illető erdő állami kezelésbe vétetett. Ilyen eset áll be például akkor, ha valamely község, egyház, vagy iskola erdeje adásvétel utján magánbirtokos kezébe jut, vagy pedig ha valamely közbirtokosság erdejét a jogosultak között egyénenként felosztja. A tulajdonos változásával mindkét esetben megszűnik egyszersmind az erdőnek az a minősége is, melynek alapjtn az az állami kezelésbe vétetett és igy meg kell szűnni magának az állami kezelésnek is. Ép igy abban az esetben is, ha például valamely úrbéres birtokosság legelőilletőséget képező erdejéről, vagy egy állami kezelés alatt álló magán véderdőről kitűnik, hogy azt a hatóság annak idején tévesen minősítette az erdőtőrvény 2. vagy 4., illetve 2. §-a alá tartozó erdőnek. Ha az illetékes hatóság ezt a téves minősítést helyesbiti, s az először emiitett erdőt nem feltétlenül fentartandó erdőnek, a másodikat pedig nem véderdőnek nyilvánítja, ezzel egyidejűleg azt a feltételt is megszünteti, a melyre az állami kezelés alapitva volt s igy az állami kezelést ebben az esetben is meg kell szüntetni. A megszüntetés iránt természetesen annak kell intézkedni, a ki az állami kezelésbe vétel iránt intézkedett, tehát a földmívelésügyi ministernek ; ez azonban természetesen nem zárj i ki, hogy a megszüntetést maga az érdekelt is kérelmezhesse. Az érdekeltek megnyugtatására egyébiránt a szakasz azt is elrendeli, hogy a megszüntető intézkedésnek az ok megszűnésétől számitott egy éven belül meg kell történni. A 7. §. az állami kezelés megszüntetésének egyéb eseteit tárgyalja, s abból a kétségkívül alapos feltevésből indulva ki, hogy a közlekedési és értékesitési viszonyok javulása folytán idővel a most keveset jövedelmező erdők birtokosai is olyan helyzetbe jutnak, hogy erdeik kezeléséről megerőltetés nélkül gondoskodhatnak; felhatalmazza a földmívelésügyi ministert, hogy az állami kezelést a birtokosok kérelmére is megszüntethesse, de természetesen csak az 1. §. é)—g) pontjaiban és a 2. §-ban felsorolt erdők és kopár területekre nézve, mert az l.§. a)~d) pontjai alatt emiitett községi és úrbéres erdők addig, a mig ez a minőségük meg nem változik, a fentebb mondottak szerint, minden körülmények között az állam által kezelendők s így a hivatalból való megszüntetés esetein kivül más esetekben nem is lehet helye a megszüntetésnek. Azonban a megszüntetést a többi birtokosokkal szemben sem lehetett egyedül az ő elhatározásuktól tenni függővé, hanem ezeknek a kérelmezést jogát is korlátok közé kellett szorítani, különösen a megszüntetés időpontjának meghatározása tekintetében, mert nem nehéz belátni, hogy ha a birtokosok bármely időpontban megszüntethetnék az állami kezelést, ez az államra nézve nagy hátrányokkal járhatna, a mennyiben az alkalmazott személyzet létszámát soha sem volna képes arányba hozni a tényleges szükséglettel. A javaslat tehát úgy intézkedik, hogy az állami kezelés a birtokosok kérelmére csak minden 10 év végén szüntethető meg s ekkor is csuk abban az esetben, ha a birtokos ez iránti kérelmét két évvel előbb beterjeszti. Egyúttal gondoskodik a javaslat arról is, hogy azok az erdők, melyek az erdőtörvény 17. és 21. §-ai alá tartoznak, csak akkor bocsáttassanak ki az állami kezelésből, ha birtokosaik a további kezelésről tényleg megfelelően gondoskodhatnak.