Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-356
66 356. szám. kezhető bajoknak még csirájában elejét vegye ; hanem csupán akkor ad felhatalmazást a hatóság közbelépésére, mikor a baj már megvan s mikor azt csak aránytalan áldozatokkal s többnyire csak szigorú büntetések alkalmazásával lehet orvosolni. Teljesen indokoltnak és szükségesnek találtam tehát, hogy a jelen törvényjavaslatban ezek az erdők is az állami kezelésbe adandó erdők közé soroztassanak, ha fekvésüknél és talajuk minőségénél fogva az erdőtörvény 2. vagy 4. §-a alá tartoznak, vagyis véderdőt, vagy feltétlenül fentartandó erdőt képeznek. Minthogy azonban az állam a fentebb tisztelettel emiitett okokból csak olyan erdők kezelését vállalhatja el, melyek hatóságilag jóváhagyott üzemterv szerint kezeltetnek, egyúttal szükségesnek tartottam gondoskodni arról is, hogy a javaslat 3. §-ában az erdőtörvény 17. §-ának hatálya ezekre az erdőkre is kiterjesztessék. Az 1. §. é) és /) pontjai már teljesen megfelelnek a fentebb emiitett elveknek s ezért nem szorulnak további indokolásra. Megjegyzem azonban, hogy az e) és/) pontokban emiitett törvényhatóságokra, városokra, egyházi testületekre és személyekre, köz- és magánalapítványokra, hitbizományokra, közbirtokosságokra és részvénytársulatokra a törvényjavaslat csak kedvezményt tartalmaz, a nélkül, hogy akaratuk ellenére bármiféle kötelezettséget róna rájuk; azt a nagy kedvezményt t. i., hogy ha az erdőtörvény 21. §-a által rájuk rótt kötelességüknek maguk nem képesek eleget tenni, ezen kötelességük teljesítésében az állam segélyét vehetik igénybe. Az 1. §. g) pontja ellenben megint olyan területeket von be az állami kezelés körébe, a melyekre az erdőtörvény 17. és 21. §-ai nem minden esetben terjednek ki. Minthogy azonban ebben a pontban kizárólag kopár területekről van szó, még pedig olyan kopár területekről, melyeknek beerdősitését a közérdekekre való tekintettel törvények rendelik el, azt hiszem, ez ellen a pont ellen sem tehető komoly ellenvetés és pedig annál kevésbé, mert a szóban forgó kopárok különben is olyan birtokosok tulajdonát képezik, a kiknek egyéb erdei az 1. §. a)—f) pontjai alapján az állam által fognak kezeltetni. Kivételt e tekintetben csupán a pont utolsó soraiban emlifett társulatok képeznek, de ezekkel szemben a javaslat álláspontját megint az a körülmény teszi teljesen indokolttá, hogy a szóban forgó erdősitő társulatokat az erdőtörvény 168. §-a úgy is arra kötelezi, hogy erdősítéseik vezetésére szakértő munkavezetőt alkalmazzanak. Az állami kezelés tehát a g) pontban említett kopárok birtokosaira nézve is csak kedvezményt jelent. Hogy azonban az állam ezen kopárok kezelése tekintetében is akadálytalanul megfelelhessen feladatainak, a 3. §-ban ezekre is ki kellett terjeszteni az erdőtörvény 17. §-ának hatályát. Ezen részletes indokok alapján tehát tisztelettel kérem a törvényhozást, hogy a törvényjavaslat 1. §-ában foglalt intézkedéseket elfogadni méltóztassék. Tájékozás czéljából azonban kötelességemnek tartom megjegyezni még, hogy a §. a), b), e) és f) pontjai alatt felsorolt erdőket szószeriut azon kifejezésekkel jelöltem meg, melyeket az erdőtőrvény 17. §-a használ és pedig azért, hogy még a lehetősége is kizárva legyen annak, hogy valaki az itt emiitett erdők alatt másokat is érthessen, mint a melyek az erdőtörvény 17. §-ában értve vannak. Igaz ugyan, hogy ezeket az erdőket maga az erdőtörvény is részben csak általános kategóriák szerint jelöli meg, de ez a hiánya az erdőtörvénynek ma már nem okozhat sem zavart, sem félreértéseket, mert azon 19 év alatt, mióta az erdőtörvény életbe lépett, az egyes kategóriákba tartozó erdők mind pontosan és részletesen meghatároztattak. Az erdőrendészeti hatóság t. i. az erdőtörvény hatálya alá tartozó erdőket minden egyes vármegyében törzskönyvekbe vezette be, még pedig parczella-számok és birtokosok
