Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.

Irományszámok - 1896-382

382. szám. Melléklet a 382. számú irományhoz. Jelentése a m. kir. pénzügyministernek, az országgyűléshez, a m. kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyárnak a kereskedelemügyi ministerium kezeléséből a pénzügyministeri tárcza keretébe való átvétele tárgyában. Az állami vas- és aczélgyáraknak egy része eddig a m. kir. kereskedelemügyi ministeriumnak, más része pedig a vezetésem alatt álló m. kir. pénztigyministeriumnak kezelése alatt állott. Az előbbiek közé a m. kir. államvasutak gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár, az utóbbiak közé pedig az úgynevezett kincstári vasgyárak és az ezekkel kapcsolatos összes vasérczbányák tartoznak. Ez a helyzet úgy állott elő, hogy a m. kir. államvasutak gépgyárának üzeme kiegészítéséül, — a mely gépgyár kezdettől fogva a közmunka- és közlekedésügyi ministerium alá tartozott) — 1881. január 1-ével a diósgyőri vas- és aczélgyár és a diósgyőri barnaszénbánya a pénzügyi tárcza kezeléséből a közmunka- és közlekedésügyi ministerium kezelésébe ment át, mig a többi telep az eredeti állapothoz képest a pénzügyministeriamnál megmaradt. A mig az állami gépgyár üzeme kisebb terjedelmű volt, az azonos természetű üzemek legfelső adminisztrácziójának ez a ketté választása érezhető hátrányokkal nem járt. — Midőn azonban részint az államvasuti hálózat növekedése, mint egyes gyártási üzemágak nagyobb arányú fejlesztése folytán az állami gépgyár s a diósgyőri gyár is nagyszabású iparteleppé fejlődött . és a többi kincstári vasgyárral sűrűbb és terjedelmesebb üzleti összeköttetésbe jutott, a gyárak vezetésének és kezelésének két különböző közigazgatási ág között történt ily megosztása többé nem bizonyult czélszerünek, sőt mindinkább előtérbe lépett annak szüksége, hogy az állami gyárak idézett két csoportja és igy az összes állami vas- és aczélgyárak egy közigazgatási ág kezelésében egyesittessenek. Ugyanis már az a körülmény, hogy a nevezett összes gyárak egymással szoros kapcsolatban lévén, egymásra vannak utalva és hivatva vannak egymást kiegészíteni, indokolttá teszi azok vezetésének egy kézben való egyesítését, de egyenesen megköveteli az egyesitést az, hogy csak ily módon lehet elejét venni ama súrlódásoknak, a melyek a szóban forgó gyárak között az általuk egymás részére szállítandó anyagok minőségének és arának megállapítása körül időnként kifejlődtek s a melyek a külön igazgatás fentartása esetén a jövőben « sem lennének elkerülhetők.