Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-378
192 378. szám. Minthogy tehát a szeszforgalmi adó csak a belfogyaszlásra rendelt czikkek után lesz fizetendő, ez okból arra a szeszre nézve, a mely olyan helyre szállítandó likőr, rum és egyéb égetett szeszes folyadékok előállítására fordittatik, mely helyre a törvény határozmányai nem terjednek ki, a javaslat 2. §-a szerint adómentesség fog adatni. A javaslat 3. §-a az adó fizetésére kötelezett személyeket jelöli meg, s e részben figyelembe vétetett az, hogy a jövedéki ellenőrzés a kereskedelmi forgalom könnyítése érdekében minél szűkebb körre szorittassék. Ezért csak az 5.000 hektoliterfoknál több alkoholt tartalmazó küldemények, valamint az olyan helyekről beszerzett adóköteles czikkek után járó szeszforgalmi adót köteles maga az átvevő fél megfizetni, mely helyekre a törvény hatálya ki nem terjed, minden más esetben a szeszfőzde vagy a szesz tartására rendelt szabadraktár vállalkozója köteles a czikkek kiszállításakor ezt az adót is megfizetni. A 4., 5., 6., 7. és 8. §-ok az adó megszabására vonatkozó illetékességet, az adóhátralékok behajtásánál követendő eljárást, a megadóztatás keresztülvitelénél nyújtandó segédkezést, az elévülést és végre a szabályok betartása iránti felelősséget szabályozzák ugyanoly módon, a mint ez az érvényben levő más fogyasztási adóinknál is szabályozva van. A szeszforgalmi adó biztosítására és beszedésére vonatkozó határozmányokat a javaslat 9—13. §-ai tartalmazzák. Ezek közül a 9. és 10. §. meghatározza az adó megszabása czéljából teendő bejelentések módját és az adó esedékességét s egyúttal — a közvetítő kereskedés könnyítése érdekében — megengedi a 10. §. azt is, hogy az 1890. évi XXXVI. t.-cz. értelmében engedélylyel bíró szesznagykereskedők, a bejegyzett czégü likőr- és rumgyárosok és azok, a kik az 1888. évi XXIV. t.-cz. 75. §-a alapján szeszadóval nem terhelt égetett szeszes folyadékok töményitésével és átalakításával foglalkoznak, égetett szeszes folyadékokat a szeszforgalmi adóval terhelten szerezhessenek be s az adót csak akkor legyenek kötelesek fizetni, mikor e czikkeket üzleti helyiségeikből fogyasztásra kiszállítják. A 11. §. a szeszforgalmi adóra nézve megengedi a hitel igénybevételét s e kedvezmény feltételeit hasonló módon szabályozza, mint azok a szeszadónál is szabályozva vannak. A 12. §. a határszéli területen levő községek között előfordulható csempészet megakadályozása, illetőleg aunak biztos módon való felíedezhetése czéljából az e területen levő iparűzőket az égetett szeszes folyadékokra nézve külön feljegyzések vezetésére kötelezi, mely kötelezettség esetleg kiterjeszthető más oly községekben levő iparűzőkre is, a mely községekben nagyobb mérvű csempészkedés űzetik; a 13. §. pedig a pénzügyi közegek ellenőrzési jogát állapítja meg abban a terjedelemben, a mint ez más fogyasztási adóknál is megállapítva van. A 14—21. §-ok a kihágási esetekben alkalmazandó büntetési határozmányokat és a kiszállott pénzbüntetések iránti dologi és személyes kezességet állapítják. meg, teljesen azonos elvek alapján, a mint ezek más fogyasztási adóknál jelenleg is alkalmazásban vannak. A 22. §. a törvény életbeléptekor készletben levő adóköteles czikkek pótmegadóztatása iránt intézkedik; a 23. §. pedig a kihágási esetekben való birói illetőséget állapítja meg. A 24. §. a szeszitalmérési adóra vonatkozó törvényes határozmányokat, — mert 1898. évi szeptember hó 1-én azon adó helyébe a jelen javaslat szerint fizetendő szeszforgalmi adó lép, — hatályon kivül helyezi s ehhez képest a szeszitalmérési adónak kőzségenkinti biztosítása czéljából kötött szerződések hatályát az 1898. évi augusztus hó 31-ik napjával megszünteti. A 25. §. az életbeléptetési intézkedést, a 26. §. pedig a végrehajtási záradékot tartalmazza. Budapesten, 1898. évi június hó 6-án. JLukács László s. £., magyar királyi péneügyminister.
